KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Választás

Kapecz Zsuzsa

 

Példázatot megfilmesíteni nem hálás feladat, még akkor sem, ha érdekes és látványos a végeredmény. A közönség nem kedveli a tanmeséket, és különösen nehéz ébren tartani az érdeklődését, ha lassan hömpölygő történetet kap, melynek szereplőit egy tettenérhetően öncélú dramaturgia lökdösi egyik konfliktustól a másikig. A cseh ipar felvirágoztatásán fáradozó két pályakezdő mérnök figurája akár egy rossz, hamis, az ötvenes években írt forgatókönyvből maradhatott volna ránk, és az alkotócsapat olyan következetesen utasítja ki belőle a humort, mintha sose találkozott volna Hrabal és Paral hasonló környezetben játszódó műveivel, és a klasszikus cseh filmiskola darabjaival. A szigorú erőlködés a legtöbb jelenet művészi értékét lefokozza, ráadásul a nyomorgó főhős úgynevezett erkölcsi győzelmein ma már egy óvodás is mosolyog, a választásait igazolni kívánt axióma pedig elfogadhatatlan: tanítómestereink azt állítják, hogy a karriervágy és az egzisztenciális biztonságra törekvés minden esetben együtt jár az egyenes gerincek meghajlásával. A csigalassúsággal vánszorgó másfél órai jellemnevelésből csupán Vladimír Smutny operatőr képeinek szép, barnás-borongós tónusai és a fiatal főszereplő, Vladimír Dlouhy lelkes, a lehetetlent saját magával is elhitetni próbáló játéka jelent élményt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5806