KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenvedély hatalma

Justyák János

 

A holland filmművészetet a hazai filmbarátok csak filmhetekről ismerhetik. Peter Verhoeff alkotása az év legjobb holland filmjének járó díjat nyerte el 1981-ben. A megtörtént esetet adaptáló rendező szülőhazájába, Frízföldre vezeti nézőit. A frízek híresek szabadságvágyukról, a holland hatóságok mindig tartottak az innen kiinduló szociális mozgalmak terjedésétől. A századunk húszas éveiben játszódó film hőse krisztusi korban lévő férfi, Ijje, magányosan él idős édesanyjával falujukban. A fríz szabadságvágy megtestesítője, szabadgondolkodásúnak vallja magát, elutasítja a polgári társadalom középszerűségét, a protestáns egyház mindenhatóságát. Ez utóbbi demonstrálására még attól sem riad vissza, hogy kedvenc kutyájával sétáljon be egy istentiszteletre. Pogánysága korántsem teljes, a nőkről igencsak puritán szellemben gondolkodik, megveti a gyengébb nemet, inkább Nietzschét olvas, komolyzenét hallgat vagy (orv)vadászgat szabad idejében. Ámde nem az a sorsa, hogy magányosan élje le életét: összeismerkedik egy forróvérű, többgyermekes asszonnyal. Az csak természetes, hogy a helyi erkölcsök ezt a kihívást nem viselhetik el, Ijje sorsa megpecsételődik. A horrorfilmekbe illő befejezés elkerülhetetlenségére – Ijje a szeretőjét bíróság elé vezetni akaró rendőröket lemészárolja – a rendező rájátszik egy kicsit, mintha nem bízna abban, hogy a sztori puszta filmrevitelével a főhős belső drámája magától is feltárulkozik. Ijje ugyanis önanalízise szerint egy vadállat ösztöneivel rendelkezik, ahogy a film holland címe is – A vadállat jele – utal erre. Még jó, hogy Verhoeff kimondatja ezt vele, a jellemábrázolás hiányossága miatt a néző nemigen venné észre. Az emberi szenvedélyek hatalmáról mégiscsak megtudhatunk valamit a holland filmekre oly jellemző, mesterien beállított erotikus jelenetekből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5193