KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw

Fenyegető művészet

Pethő Réka

Bizarr horror-szatíra a galériák és a műgyűjtők világáról.

 

Szatíra és horror találó és szórakoztató keveréke a Velvet Buzzsaw, amely a kortárs művészvilág értő elitjének karikatúráját rajzolja meg úgy, hogy több legyen, mint sokat látott paródia, de a horror műfaja iránt nem túl lelkes nézők számára is befogadható maradjon. Dan Gilroy harmadik rendezése a 2016-os Éjszakai ragadozókat idézi mind hangulatában, mind látványvilágában, ám célja más: nagyon konkrét allegóriát kíván állítani a kortárs művészetből kiemelkedő színvonalon megélő, nem mindig őszinte galériás és műértő közeg számára.

A nyitó jelenet tökéletes: a legfontosabb művészeti kritikus, Morf Vandewalt (Jake Gyllenhaal) éppen megérkezik az aktuális hatalmas művészeti vásárra, ahol „barátai”: egy csapat galéria-vezető, akik az ő kedvező kritikájában bízva várják az általuk képviselt alkotások értékének jelentős növekedését, keselyűként vetik rá magukat az azonnal velős és szakszavakkal dúsan tarkított értékítéleteket megfogalmazó újságíróra. Sablonosra rajzolt, ám épp ettől pontos karaktereken keresztül (kiválóak a színészek) ismerjük meg ezt a világot, ami bármily hamis, mégis mindenki szeretne beletartozni, ahol a barátságok érdek alapján szövődnek, ahol egy-egy véleményformáló dönti el, hogy mi értékes, és ami annak ítéltetik, azért a műgyűjtő világ akármennyit képes kifizetni.

Ebben a világban hullik az egyik menő galéria feltörekvő asszisztensének ölébe egy különleges és mindeddig teljesen ismeretlen festmény-gyűjtemény: Josephina rejtélyes, idős szomszédja meghal, a nő pedig a lakásában megtalálja a több száz bizarr és „nem evilági” alkotásból álló életművét. A művész még a halála előtt meg akarta semmisíteni a festményeket, ám erre már nem volt ideje, a saját nagy dobásában reménykedő Josephinának pedig eszében sincs tiszteletben tartani a művész kérését. Vetril Dease máris az új hatalmas szenzáció, valóban erőteljes művei mindenkit megbabonáznak, és nem is maradnak hatástalanok.

Ám a művekkel valamilyen módon érdekkapcsolatba kerülő emberek sorra misztikus gyilkosságok áldozatai lesznek: nem csak azok, akik gazdagságra vágytak a képektől, de az is, aki az alkotó sötét hátterét feltárva le akarta rombolni az új szenzációt, és az is, aki a művek gyilkos szándékát felismerve véget akar vetni nagyközönség elé tárásuknak. A Velvet Buzzsaw minimális suspense-el dolgozik, brutális gyilkosságai gyorsan zajlanak, és nem kéjelegnek azok vizuális megmutatásában. Hogy mi a nagyobb horror, a művészeti világ működési mechanizmusa és a benne résztvevők viselkedése, vagy az, ahogy a művész a túlvilágról visszatérve elpusztítja mindazokat, akik üzleti célra akarták használni az ő alkotásait, azt nehéz eldönteni.

Dan Gilroy elsősorban forgatókönyvíróként ismert, ez a harmadik alkotás a 2014-es Éjjeli féreg és a 2017-es A jogdoktor után, amit rendezőként is ő maga jegyez. A három film, bár témájukban és stílusukban is meglehetősen eltérő, közös kiindulóponttal dolgozik: megmutatnak valamit a társadalmunkban, ami talán nem úgy a leghelyesebb, ahogy valójában működik. Nem morális tanmesék ezek, még csak nem is foglalnak állást igazán, pusztán erősen sarkítva megjelenítenek egy-egy mikrovilágot. Az Éjjeli féreg középpontjában a bulvármédia gátlástalansága és embertelensége áll, és ezt a filmet pont olyan hidegrázós élmény végignézni, mint a való életben látni néhány lesifotóst akcióban. A jogdoktor az amerikai jogrendszerről szól egy olyan férfi történetén keresztül, aki elszántan dolgozik annak jelentős megreformálásán, és éppen akkor ér el valódi, emberi sikereket, amikor ő maga csalódik, és szintén áldozattá válik. Ez a film is eléri, hogy a néző a teljes játékidő alatt érezze azt a nyomasztó kiszolgáltatottságot, amibe a rendszer működése belekényszeríti minden résztvevőjét.

A Velvet Buzzsaw pedig immár horrorként pont olyan bizarr élményt tár elénk, mint amilyen bizarr tapasztalat részese lenni az önmagát kifogástalanul ám hamisan tápláló műalkotás-kereskedő világnak. „Nem tudlak megmenteni” – mondja az utánzatnak titulált és lenézett installáció, és valóban: ha élősködnek rajta, a művészet ezúttal fenyegetővé válik.

 

VELVET BUZZSAW – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Dan Gilroy. Kép: Robert Elswit. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Morf), Rene Russo (Haze), Toni Colette (Gretchen), Zawe Ashton (Josephina), Tom Sturridge (Dondon). Gyártó: Netflix. 113 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14119