KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fehér mágia

Ardai Zoltán

Ivan Andonov a néhány éve megélénkült bolgár film egyik legtehetségesebb – színészből lett – rendezője. Tavaly készült kinematografikus poémájában tehetsége korlátait vagy kiforratlanságát éppúgy tetten érhetjük, mint előző, nálunk vetített művében, a Cseresznyefákban: a Fehér mágia, bármilyen szép is, akadozva egyensúlyoz a művészet és a kommersz művészkedés között.

Néhány különböző, egymással összefonódó jelenetlánc – jelenetek a bolgár falusi életből az I. világháború árnyékában – alkotja a film cselekményét. Az egyes képsorok összefüggéseinek, jelentésének balladai homályát csaknem végig megőrzi a rendezés. A hol vöröses-zöldes derengésű, hol a napfénytől részeg színekben pompázó képekből rusztikus életerő árad: a bájos és a szörnyű – vagy a baljós-groteszk – motívumok a népi szürrealizmus szellemét idéző egységbe szerveződnek. Ez az egység olykor megbomlik: Andonov túlesztétizálja a motívumok egyikét-másikát, s végül a rejtjelfejtő észhez szóló allegorikus stilizációt erőltet rájuk, olyat, aminek már nincs sok köze a szereplő alakok képzeletvilágához. Az izgató funkciójú elektromos zene csak hígítja a látvány s a természetes zörejek hatását. De a bolgár falu babonásan megbolydult vásáros ünnepnapjának történetében Andonov így is meg tud teremteni egy olyanfajta feszültséget, amely az itthoni nézőnek Ady Emlékezés egy nyáréjszakára című versét juttathatja eszébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6467