KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törnek a kromoszómák

Tamás Amaryllis

Elkészült az orenburgi munkavállalók kálváriájáról szóló trilógia második része, a Törnek a kromoszómák. Az elsőt (Szállnak a varjak) egy éve mutatták be; az a károsultakat faggatta, ez a hivatalos vizsgáló bizottság tagjait.

Elemi etikai szabályok kényszerítik az orvost, hogy feltétel nélküli segíteni akarással, a betegséget kiváltó okok megtalálásával válassza ki a legkorrektebb gyógyító módszert. És itt van a dolog aláaknázva – jelenti ki az orenburgiak kivizsgálását végző orvos, aki nem klasszikus megbetegedéseket regisztrál, hanem évekkel később jelentkező, kémiai ártalmak, toxikumok, sugárfertőzöttség kiváltotta maradandó egészségkárosodást. Úgy tűnik, az ügy már nem söpörhető tovább a szőnyeg alá, éveken, évtizedeken át rejtegetett titkok buknak elő a személytelenség maszkjai mögül. De a hivatalos egyhelyben toporgás mégis azt a gyanút kelti, mintha azt várnák tőlünk, hogy megütközés nélkül fogadjuk el valóságnak, amit tegnap még lehetetlennek tartottunk, vagy amiről nem tudhattunk. A szakma presztízse előrébb valónak tetszik a tisztázásnál, a népjóléti miniszter lényeges információt nem tartalmazó mondatai, a „terhes örökségre” hivatkozás aligha elégíti ki a kárvallottakat. Ösztönösen védekezik: „nem érdemes itt évtizedes pereket nyitni”... „viruló egészségű, tagbaszakadt” ellenpéldát említ, s hogy „fölösleges félelmeket gerjesztenünk magunkban és másokban... bár nehéz az elkerülési folyamat” A radioaktív, vegyi fertőzés okozta génkárosodást kutató orvosnő megdöbbentő egyszerűséggel szemlélteti: az eltört kromoszómákban a maradék, rákos formációt tartalmazó onkogén generációkon keresztül viszi tovább a rossz utasítást, a letört regresszor gén hiányában.

A film alkotói nem tesznek mást, mint az orenburgi orvosi bizottság képviselőivel készített interjúikkal, archív felvételekkel nyilvánosan és nyíltan kérik a mai rendszer érintett vezetőit, hogy szenteljenek figyelmet a felvetett összefüggésekre, s történelmi, szakmai felelősségüknek megfelelően cselekedjenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=544