KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvényre törve

Sneé Péter

 

Kidüllesztett pocakjával, lomha, mackós járásával Steven Seagal gyermekkorunk kedvencére emlékeztet. És nemcsak gesztusai meg vonásai hasonlítanak Roger Moore-éra, szerepe is. A legfőbb igazságosztót kell alakítania, aki helyreállítja a rendet. Sajnos, az elmúlt évtizedekben tovább romlott a világ, míg elődje beérhette néhány jól irányzott, mosolygós ökölcsapással, mert elég volt annyi a gonosz megregulázásához (s a csúf fiúknál őt is jobban ingerelték a szép lányok), addig a kilencvenes évek Sötét Angyala már különösebb szenteskedés nélkül űzi az embervadászat nemes passzióját.

A védtelen állatkák, valamint a gyöngébb nem oltalmára tör-zúz, gyilkol. Egy hulla megszokott, köznapi látvány néki, az autók és a berendezés csupán rongálni, csépelni valók. Vajon nyálukat csordítják-e az állandó mezítelenkedés miatt annyit háborgó szüzek, amikor ajkán gyöngéd, bujkáló félmosollyal térdben amputálja az egyik gonosztevő lábát, vagy hentesbárddal szögezi falnak a reá támadókat? Bármiként lett légyen, ő kell ide, nem vitás.

A virtus bajnoka csakugyan vonzó jelenség, vele szemben semmi esélye a drogos ördög-szállottjának. Történetük tehát szilárd tanulsággal szolgál és remek szórakozást nyújt. Úgy hatol agyunkba, akár a gyors mozdulattal belevágott, csavaros kis dugóhúzó, hősünk kedvelt koponyalékelője. Szép, humánus alkotás, köszönet érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4201