KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kéjutazás

Herpai Gergely

 

Spielberg Párbaja valószínűleg a producerek vágyálma lehet: a televíziónak szánt alkotás nevetségesen alacsony büdzsével készült, és a kis képernyők után hatalmas bevételt hozva hódította meg a mozivásznakat is. Gondolom, az már kevéssé érdekelte a hasonló témájú Kéjutazásba pénzt fektető urakat, hogy Spielberg filmje nem csak attól zseniális, mert egy böhöm nagy kamion megszállottan üldöz egy kisautót: ők igazából csak egy hamburgeres, kólás, pszicho-thriller road movie-t akartak, jó nagy adag tinihorror öntettel. Ennek megfelelően a Párbajban ócska kis autójával Dávidként a kamion Góliátjával szembeszálló egyszerű kispolgár helyett a nézők három fiatalt kapnak: a tinilányok ügyeletes sármos kedvencét, Lewist, a rosszcsont, de jó dumás bátyó Fullert, illetve a szexis szőke lányt, Vennát.

A romantikus háromszögnek induló sztori elején a két fiatal srác Lewis frissen vásárolt használt kocsiján útra kel, hogy majd útközben felvegyék a lányt. A hosszú kocsikázás unalmát azzal akarják elverni, hogy CB-rádión keresztül egyikük nőnek adja ki magát, és ezzel jól felhúznak egy ismeretlen kamionsofőrt. Persze rákapnak a tréfára, így végül a szórakozás tragédiába fullad: a haragra gerjedt sofőr dühében bestiálisan gyilkolni kezd. Bár a fickót egész végig nem látjuk, a rendező minden erőfeszítése ellenére sem válik figurája oly misztikussá, mint a Párbaj negatív főszereplője, ahogyan a kamiont mutató baljós kameranézetek sem Spielbergéhez mérhetően elegánsak.

Ugyanez elmondható a feszültségteremtésről is: a Párbajban ügyesen kevert suspense és malaise sajátos keveréke helyett Dahl a szokásos, más filmekből ismert horror-izgalmakat tálalja. Mindent összevéve azért a Kéjutazás nézhető, tisztességes „iparos munka”: ha elég néző vevő rá, akkor a film befejezése alapján akár folytatódhat is. Ha nem sikerül, az sem tragédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3540