KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kísérlet

Elek Kálmán

 

A kísérlet nagyjából annyira német film, amennyire mondjuk a Bíbor folyók francia volt. Hazai ízek kizárva, hacsak azt nem tudjuk be jellegzetesen németnek, hogy mozira készült zsánerfilmjeik túlnyomó többsége a tévé- és reklámfilmek, valamint az amerikai mainstream kultuszdarabjainak képi paneljeiből építkezik. Derrick szelleme járja be A kísérletet (ez viszont echte nemzeti sajátosság), noha mindenki nagyon igyekszik lazán zseniálisnak és flegmán professzionális lenni. És valóban nem sok hiányzik, hogy filmünket merészséggel vádolhassuk, elvégre a hírhedt Stanford Prison Experiment játékfilmes megjelenítése, különösen egy német film esetében, pikáns kis vállalás.

A hetvenes évek elején az amerikai Zimbardo professzor azt vizsgálta, hogy a börtönőr- és rab-mezek milyen gyorsan alakítják át a kísérletre jelentkező utca emberének józan gondolkodását. (A jó doktor megállapítása szerint a béke elkötelezett híveiből lettek a legvéresebb kezű nácik.) Ugyanez játszódik le most egy német egyetemi kísérlet alkalmával: 24 emberből véletlenszerű kiválasztás alapján 14 napra 12 rab és 12 börtönőr lesz a professzorok mindent és mindenkit figyelő kamerája előtt. Big Brother-életérzés, Harcosok klubja-nihil, acélkék-narancs-neonzöld fények s még sok-sok klisé: a szereplők sorsa (kiből lesz hős, vesztes, halott, degenerált) az arcokról leolvasható, a gondolatok és a képek lejárt szavatosságúak. No nem sokkal, éppen csak. Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy A kísérlet Németországban hatalmas, sőt még annál is nagyobb sikert aratott, és semmi okunk azt hinni, hogy nálunk ez másképp lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2729