KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Michael

Tamás Amaryllis

 

A kozmikus térségek koszlott szárnyú angyala, Michael (John Travolta frenetikus alakítása) – nem luciferi intellektus, nem is xenobióta, egy kis amerikai porfészekben landol vaníliáskifli-illatú, boxeralsós arkangyalként, s gyanítjuk, a kozmikus térváltás szerve is inkább valamely pszichikai apparátus lehet, nem az ejtettfehérben pompázó kerubszárny.

A szentimentalizmusba hajló történetben Travolta-Angyalt lelki akaratban, gondolkodásmódban, fizikai reakcióiban szinte semmi nem választja el a jelenkor földi halandóitól. Szó sincs kozmikus öntudatról és harmadik szemről, a popcornzabáló, élvetegen vakarózó, nőket hajkurászó Michael mégis, az égiek derűjét sugározza. Éppen mert nem akar szünet nélkül, folyamatosan angyalkodni, képes elindítani a film (újságíró) főhőseinek (Andie MacDowell és William Hurt) „láthatatlan” átváltozását: tudatára ébreszti a hitetleneket, hogy a földi létnek a hétköznapok minden trivialitásával együtt – kozmikus jelentősége van... Hogy a mélypontok tanulsága egyedül a magaslatok szintjén hasznosítható... Hogy az ember nem a Föld gyermeke... Hogy az ősgrammatikák, mítoszok és eposzok talán más értelemben igazak, mint ahogy ezt idáig hittük. S miután profán angyalként elvégezte a 26., „az utolsó buli” feladatát a Föld nevű világtérállomáson, Michael, a világegyetem polgára más csillagok felé veszi útját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1640