KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az utolsó mohikán

Benke Attila

Last of the Mohicans – amerikai, 1977. Rendezte: James L. Conway. Szereplők: Steve Forrest, Ned Romero, Don Shanks. Forgalmazó: Szaturn Film. 120 perc.

André Bazin híres írása óta tudjuk, hogy a westernműfaj mozgóképpé átlényegülve találta meg igazi önmagát. Persze a Vadnyugat modern mítosza mindmáig szorosan kötődik felmenőihez, többek között a ponyvairodalomhoz. Így James Fenimore Coopernek kiváltképp sokat köszönhet a western: többnyire indiánokról szóló, s a gyarmati viszonyok káoszából megszületni készülő Amerikában játszódó művei sok generáció gyerekkorát aranyozták be. Egyik közismert, és a filmtörténet során rengeteg feldolgozást megért regénye Az utolsó mohikán (még a mi Lugosi Bélánk is volt Csingacsguk egy német adaptációban!).

Az 1977-es tévéfilmet némileg megérintette a hatvanas–hetvenes évek forró szele. Ugyanis például az 1936-os Randolph Scott-féle klasszikusban domináló stúdiófelvételekkel szemben szinte végig a gyönyörű tájak erdőit szeljük át a természet- és indiánbarát Sólyomszemmel és két mohikán társával (lásd a hetvenes évek környezettudatosságát, és például Pollack Jeremiah Johnsonját). Emellett pedig az őslakosok itt nagyon is jogos lázadók, teljes értékű emberek, akiket a fehérek barbársága rontott meg (lásd a revizionista westerneket, a Kis Nagy Embertől az Akit Paripának hívtakon át a Chato földjéig). Mindezen túl azonban egy vérbeli, bár vér nélküli, családbarát szórakoztató kalandfilmet kap a néző, kötelező komikus epizódokkal, népmesei tanulsággal. James L. Conway műve sok helyütt modoros, gyermeteg, megmosolyogtató, és nem ér fel Michael Mann lehengerlő 1992-es feldolgozásához – viszont sablonosságuk ellenére is szerethető karakterei, illetve a gyerekkorban rongyosra olvasott regény iránti nosztalgia miatt egy szombat délután ez a mohikán is begyűjthet néhány nézői skalpot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10553