KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A titkos ajtó

Köves Gábor

 

Szuperhősök és művészek: csodálatra méltó, excentrikus figurák. Egyaránt jól mutatnak a mozivásznon, előbbi például remekül fest, amint a felhőkarcolók felett köröz kezeslábasában, utóbbi pedig nem is lenne művészlélek, ha nem meztelenül szaladgálna a szabadban. Mindez persze durva és rosszindulatú leegyszerűsítés, mentségünkre szóljon azonban, hogy filmünk is éppen ezeket a szemrevaló, ám kissé elavult kliséket alkalmazza. A híres író és a híres író csodaszép feleségének története a gyászról szeretne szólni, az autóbalesetben elvesztett nagyfiúk elviselhetetlen hiányáról, az újrakezdés csődjéről, és az elvesztett gyerekek illúziójával kecsegtető kamaszról, aki bálványa, a híres író tanítványául, jobban mondva sofőrjéül szegődik a nyári szünidőre.

John Irving regényeivel valahogy mindig meggyűlt a baja a filmeseknek, mind a Garp szerint a világ, mind az Árvák hercege tisztességes, ám jóindulatú fanyalgással fogadott próbálkozások voltak, s bár Todd Williams ezúttal nem egy teljes Irving-regényt, hanem a Widow for One Year egyharmadát gyúrja filmmé, ugyanúgy elbukik, mint elődei. Ha eddig a túl nagy falat okozott gondot, most a túl kis falat okoz gondot. Ráadásul Jeff Bridges és Kim Basinger gyászoló házaspárja túlságosan is fotogén szenvedők, a történet helyszínéül szolgáló Long Island-i luxus-rezervátum reklámarcai, akikkel történhet bármilyen tragédia, biztosak lehetünk benne, hogy a rájuk váró pokol bézs színekkel lesz kitapétázva. Bridges és Basinger gyásza látványos, de egy cseppet sem meggyőző, a rendezői szándékok ellenére az az érzésünk támad, mintha ebben a magas sövényekkel védett festői környezetben a legnagyobb tragédia akkor következik be, ha felmond a kertész, kifogy a whiskey, vagy túlzott kalóriatartalmú étel kerül az asztalra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8249