KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tanú ne maradjon

Gáti Péter

 

Napjainkban a bűnözés nemzetközi tevékenységgé vált. Ezt a tényt az újsághírek mellett a krimifilmekben is szemrebbenés nélkül vesszük tudomásul, főképp, ha nyugati importról van szó. A szocialista országokban készült „bűnöző-filmek” inkább helyi jelenségeket vizsgálnak, s általában külsőségekben hasonlítanak a nyugati produkciókra. Némiképpen meglepetés ezért ez a jugoszláv krimi, amelyben a bűnözés nem ismer országhatárokat, és amely – ez a fontosabb – a műfaj szabályait pontosan betartó profi produkció.

A kasszafúrás mestereiként jegyzett nehézfiúk Bécsben lépnek akcióba. A sikeres vállalkozás után Belgrádban találkoznak újra, kipihenni a fáradalmakat és megvárni, amíg elül a „munkájuk” nyomán támadt vihar. Szorgalmas emberek, tehát otthon sem bírják a tétlenséget. Ekkor lép színre ismeretlen ismerősünk, a jugoszláv nyomozó. Céltudatos, titokzatos és marcona – versenyezhetne bármelyik külföldi kollégájával.

Milorad Laković feszes szerkezetű filmet készített. Minden szereplő, szituáció, zenei motívum a helyén van. Olyannyira, hogy a nézőnek kedve támad pontatlanságok után kutatni. Kegyetlen és elegáns bűnözők, gyönyörű nők, a fegyvert jól kezelő és agyafúrt zsaruk viszik a főszerepet. Igaz, a detektívek kicsit könnyen rátalálnak a helyes nyomra. A színes technika a műfajtól elvárt valósághűséggel adja vissza a golyó lyuggatta véres ingeket, a mérsékelten elegáns szobabelsőket, a feszült és verejtékező arcokat. Izgalmas, színvonalas kommersz-krimit láthat mind az ezeket az alkotásokat kifejezetten kedvelő, mind pedig a vetítésre csak véletlenül betérő mozilátogató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7012