KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A festő felesége

Lajta Gábor

 

Pável, a festő távol a várostól és a zajos művészköröktől, kis, fekete madarakat karcol lemezre, nagyító alatt. Szeretettel borzolgatja a rezet, préseli, majd felaggatja a nyomatokat. Magának való ember. Nyina, a felesége szereti őt, ám színesebb életre vágyik.

Jurij Nagibin magyarul is olvasható elbeszélését Alekszandr Pankratov, fiatal szovjet rendező filmesítette meg. Szándéka szerint az apró rezdüléseket, belső drámákat kívánta vászonra vetíteni. S ez, amíg csak a hangulatos művésztanyán vagyunk, sikerül is neki. Jellegzetesek – ismerősek – az itteni képek: csöndes falusi este, köd, ropogó tűz. Szomorú arcok, elfojtott feszültségek. Az üdülőben, ahol a festő és felesége közé áll Borisz, a „harmadik”, a történet egyre külsőségesebb eszközökkel formálódik képpé. A Boriszt alakító Nyikita Mihalkov is addig jó, amíg egy jellegzetes karaktert mutat föl. Mikor érzelmes és lapos szentenciákat kell elmondania, játéka is lapossá válik.

Férj és feleség végül rájönnek, hogy jobb alkalmazkodni egymáshoz. Az utolsó képsorban őket látjuk: tágas alkonyi mezőn haladnak egymás felé, s összeölelkeznek.

Így végződik a csendes orosz mélabú hollywoodi happy enddel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6897