KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy bátor és erős!

Torma Tamás

 

„Amire túl fájdalmas elmlékezni, azt inkább egyszerűen elfeledjük” – énekelték néhány éve az Ilyenek voltunk című filmben, amelyben mellesleg Barbara Streisand és Robert Redford már eljátszotta, amit ezúttal egy kanadai páros próbált meg újra. Ted Kotcheff ugyan aligha tagadhatja, hogy látta Pollack immmár tizenöt éves sikerfilmjét, a Mordecai Richler bestselleréből forgatott adaptációnak – a zsidó „folklór” segítségével – mégis képes volt sajátos hangulatot adni. (Mondja is Joshua, a főhős: „A teniszezést meg lehet tanulni, a zsidóságot nem!”) Nosztalgiázásnál többet viszont ne reméljünk ettől a filmtől. Ahogy egy 20th Century Fox-produkciótól elvárhatja az ember, a frappáns mondások mindig a helyükön vannak („A Tízparancsolat olyan, mint egy vizsga, ha nyolcat teljesítesz, attól még lehetsz osztályelső...”); a hepiendtől azonban nincs menekvés: a bizonytalan egzisztenciájú zsidó krakéler fia végül is elnyeri a felsőosztálybeli lány kegyeit. Humor és melodráma között egyensúlyozni, Woody Allenen kívül, manapság nem sokan képesek. Ted Kotcheff sem tartozik a kivételek közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4935