KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szentfazék

Somogyi Marcell

 

Míg a farizeusok Krisztust csak megölték, az európaiak belőle és övéiből pojácát csináltak – írja Brunner, Hamvas Béla fordításában.

Ennek a rendkívül ötletesen magyarított című filmnek a kulcsszereplője, G (Eddie Murphy) tökéletesen reprezentálja azt a képet, ami a nyugati világban él a Vízöntő-korszak Keresztelő Szent Jánosairól. Mezítláb, kamu-indiai zsákcuccban rója a kánikulában fuldokló várost, csuklóján rózsafüzér-szerű karkötő, feje tar kopasz, reggelire kizárólag gyógyteát iszik (hajnalban), és lelkiismeret-ébresztő humanista általánosságokat hadovál minden helyzetben és minden napszakban. Mellesleg gondolatolvasó, profi bűvész és hipnotizőr. Ezt a képességét használja ki egy TV-shop csatorna, amely hasztalan igyekszik a nézőkre tukmálni „csöpp fröccs” fantázianevű bidét, Zorro-álarchoz hasonlatos szemmasszírozót és soul – túlélési készletet, amit még James Brown is kultivál. G viszont bizalmat ébreszt az emberekben, és amikor egy élő adás folyamán „belemászik” egy hivatásos rábeszélőgép előre megírt spontán monológjába – hiába kapnak először fejükhöz a csatorna médiaszakértői –, a nézők teljes gőzzel vásárolni kezdenek, G pedig tévésztár lesz.

Itt már vaskos logikai-dramaturgiai bukfencek „hányódnak” (a csupaszeretet szent ember lerombolja a stúdió díszletét, minden reklámban a vásárlás abbahagyására szólít fel – az eladási indexek viszont folyamatosan nőnek, egy ráncait elektromosan simítgató „vaslady”-t élőben rákapcsol a 220-ra). A film azért magabiztosan pereg tovább, cselekménye kisebb fordulatokkal is eltart másfél óráig, és csont nélkül hozza az összes formai ízléstelenséget, a szerelmi kibontakozás-jelenetek ezerszer látott giccsétől az érzelmes búcsú sztereotip dialógusáig. Mindenre mentség lehet a filmbeli tévécsatorna szlogenje: a magasabb tudatállapot filozófiája és az alacsony árak nonstop vásárlást eredményeznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4443