KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mélység titka

Koltai Ágnes

 

Mostanában szerencsénk van a világsikerekkel: szinte azonnal az ölünkbe hullanak. Nem kell évekig áhítoznunk a Batman, a Rain Man, A hal neve: Wanda vagy A mélység titka után, a nagy európai mozikkal majdnem egyidőben futnak nálunk is. A világsiker persze nem garancia: a magyar forgalmazók nem gazdagodtak meg sem az E. T.-n, sem a Batman-en, s még a Rain Man-nel is inkább csak a szociális érzékenységet (az autista gyerekek iránti türelmet) sikerült felkelteni. A kasszasikerre James Cameron legújabb produkciója, A mélység titka számíthat. Ez a – közkeletű zsurnaliszta egyszerűsítéssel profi munkának nevezett – film szellemesen ötvözi a Kétéltű ember naiv báját és a Harmadik típusú találkozások mesés misztikumát. Izgalom, borzongató félelem, harc, szép nő, nagy szerelem – a jó mozi minden kellékét felhasználja Cameron, de csupán ezért nem hatotta volna meg az Oscar-díjakat osztó bizottság lelkét (ebben az évben ugyanis A mélység titka nyerte el a legjobb speciális effektusoknak járó elismerést).

Cameron szívhezszóló mélytengeri kalandfilmet forgatott, olyan mesét talált ki; amelyben a félelem és a pusztulás a bájjal, a kedvességgel, s a titokzatos idegen (a Földön, illetve Óceánon kívüli lény) jóindulatával jár jegyben. Mert elpusztul ugyan az amerikai haditengerészet legmodernebb tengeralattjárója, s a vízalatti olajfúróállomás sem bírja ki a tenger haragos árját, de hirtelen a semmiből megérkezik egy rózsaszínű, kocsonyás, alakját változtató lény, s kivezeti a megszeppent hősöket a mélység fogságából. Annyi vér, gyilkolás és értelmetlen pusztulás után A halálosztó és az Alien II. rendezője mintha levezekelte volna a morbid fantazmagóriákat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4368