KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Flubber – A szórakozott professzor

Tamás Amaryllis

 

Phillip Brainard kétbalkezes bűvészinasként játszik a végtelennel. A világegyetemet gyermeki naivitással keringteti maga körül, hogy a lények és a dolgok tevékenységét megmagyarázza.

A világ természetéről való spekuláció bizony Brainard professzoron múlik, s nem unottképű, életidegen, kérdések nélküli nebulókon. A Robin Williams megformálta kibernetikus zseni az anyagot energiává alakítja az einsteini „korlátozott relativitás” elmélete szerint – az alagsori kémcső-dzsungelben. Matematikai üzeneteket, hatásos mikrobiológiai parancsüzeneteket tanulmányoz, de emberként természetes lény marad, nem hatalmával visszaélő „birodalom a birodalomban”.

Robin Williams gátlástalan infantilizmusának, no meg Weebonak, a professzor-teremtőjébe gyengéden szerelmes robotnak köszönhetően (aki egyszerre hologram-Majmunka és filmtörténeti kaleidoszkóp) a gépek civilizációjában megzabolázhatatlanul buzog a pajkos életöröm. Nem nehéz megjósolni a telt mozitermeket. „Hypotheses non fingo”, azaz feltevésünk nem koholmány, hogy stílszerűen Newtont idézzük végül.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3617