KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forróvérű kísértet

Ardai Zoltán

Ha elfogadjuk egy leplezetlenül hibbant, minden gondolattól sterilizált vígjáték létjogosultságát, semmi okunk nincs bármit is felróni a Forróvérű kísértet alkotógárdájának. Kikapcsolódásunk tökéletes lehet: a film számára összehordott hihetetlen sztori-elemeket komputerrel sem lehetett volna szórakoztatóbban összekombinálni, majd a mesét a sorra kijátszott félreértés-variációkon át boldog végkifejletig vezetni. Adva van mindehhez egy okkal-ok nélkül szaladgáló, izgő-mozgó, heves mimikájú üzletember (Johnny Dorelli „önfeledten komédiázó” kabinetalakítása), aki épp akkor, amikor csődbe jut, „váratlanul” egy zord várkastélyt örököl, ráadásul hozzájut a valószínűtlenül szép, s épp ennyire tisztalelkű társörökösnő ismeretségéhez. A kastély tele van rejtett csapóajtókkal, s falai közt egy évszázadok óta nőre éhes kísértet bujkál; aki szakasztott mása a szangvinikus üzletembernek. Tudnunk kell, hogy láthatatlanná válni is képes. Most felvirrad a napja: bőven akadnak nők az idelátogató társaságban. A néző gyönyörűségére szolgál, hogy az idétlen szituációk újabb és újabb kiszámítható képletei mindig időre előállnak: percekre sem szűnik a várt (sőt már kívánt) fordulatok patronropogása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6496