KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullázó kedélyek

Kövesdy Gábor

 

Mókás, de úgy látszik, igaz: Hollywoodtól kell megtanulnunk azt is, hogyan kell filmet csinálni, ha vékony a buksza. Először is kössük össze a kellemest a hasznossal: könnyű nyári forgatás az óceán partján, egyetlen helyszínen, két díszletben, három színésszel, statisztéria nélkül. Másodszor pedig használjuk azt, amink van: szaktudásunkat és tehetségünket. Így aztán ebben a fekete komédia és pszichothriller közt kalandozó szórakoztató filmben alkalmunk nyílik megfigyelni, hogyan dolgozik néhány kihalófélben lévő mesterség – forgatókönyvírás, dramaturgia, színészet – művelője.

Itt van mindjárt a történetmesélés, mely képzeljék, fordulatos. A hirtelen irányváltások, ahogy kell, váratlanok, mégis előkészítettnek és utólag logikusnak érezzük őket. A rendező úgy képes meglepni a nézőt, hogy közben megajándékozza őt a ráismerés örömével. Az írónak pedig arra is marad ereje, hogy történetét végül jótékony-ironikus zárójelbe tegye. A filmet egyetlen színész, a nagyszerű Harvey Keitel viszi a vállán, remekül hozva a betegesen túlféltő férjtől a megszállott gyilkosig terjedő szerepskálát. Amellett, hogy jó színész, könnyű dolga is van: valamennyi szerepvariáns jól megírt, és lélektanilag kellően motivált. A történet logikusan végiggondolt és arányosan felépített. A fordulópontokon gondosan előkészített és előre pontosan kiszámított hatású patronok robbannak, nem tévesztve el a kívánt hatást. A film egészének dramaturgiája egyébként a klasszikus dominóelven működik: ha meggyújtasz egy gyufaszálat, elég egy madzag, mitől kiborul egy vödör víz, annak súlyától átbillen egy palló, az lecsapódva megnyom egy gombot, mely üzembe helyez egy masinát, mely két perc múltán ágyadba repíti az aranybarna reggeli pirítóst. Hogy egyszerűbb lenne kisétálni a konyhába és elővenni a kétszersültet? És hol marad akkor a játék, a szellem és az alkotás öröme? Ezzel a filmmel is így vagyunk: nincs sok haszna, de jólesik nézni. Az ábécét mondja fel, s talán ezért szomorú látni nekünk, hogy mennyi mindent lehetne – igaz, nem a nézőknek – tanulni belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1646