KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eltörölt fiú

Kránicz Bence

Boy Erased – amerikai, 2018. Rendezte: Joel Edgerton. Szereplők: Lucas Hedges, Nicole Kidman, Russell Crowe. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

 

A homoszexuális késztetéseket érző, de azokat elutasító emberek gyakran minden bizalmukat a reparatív, vagyis helyreállító terápiába vetik. Akik felkeresik ezeket a foglalkozásokat, jellemzően erősen vallásosak, a családjuk is abba az irányba tolja őket, hogy a melegségről „le lehet szokni”, nem muszáj engedni a „bűnös gondolatok csábításának”. Az Egyesült Államokban, ahol a fundamentalista kisegyházak nagyszerűen megférnek a szabadpiaci kapitalizmussal, a mai napig jövedelmező üzletet jelentenek a hatóságok által sandán szemlélt, de harminchat államban jelenleg is engedélyezett átnevelő táborok. Ezek működésmódjáról, gyakran súlyos lelki sebeket ejtő módszereiről nemrég két, díjszezonra időzített film is hírt adott: a Cameron Post rossz nevelése női, a két Golden Globe-ra jelölt Eltörölt fiú férfi szemszögből mutatta be, mit nyerhetnek, de főleg, mit veszíthetnek a terápia alanyai.

A két filmet rokonítja, hogy tinédzser hősei miatt a nevelődési történetek jelentős tematikai hagyományát folytatják, miközben a terápiás miliő bemutatása – és természetesen az alkotók érezhető állásfoglalása – révén olyan helyzeteket, dramaturgiai fordulatokat használnak, amelyek a börtönfilmekből ismerősek. Az Eltörölt fiú komoly sztárokkal (Russel Crowe, Nicole Kidman) és fajsúlyos alakításokkal bástyázza körbe a lelkész apja által átnevelő foglalkozásra küldött arkansasi egyetemista történetét, akit a frissen berobbant Lucas Hedges (A régi város, Három óriásplakát Ebbing határában) alakít, imponáló egyszerűséggel, a látványos érzelemkitöréseket kerülő technikával. Ám a hasonló mozikban, amelyek elődei között a negyvenes-ötvenes évek Hollywoodjának „problémafilmjeit” (az alkoholizmusról szóló Férfiszenvedélyt, a szakszervezeti ügyeket tárgyaló A rakpartont) említhetjük, mindig kényes kérdés, hogy nem nehezíti-e el a súlyos társadalmi téma a privát történetet. Kivételes rendezői arányérzék és stilizáló erő szükségeltetik hozzá, hogy a didaxis ne váljék a művészet kárára. Joel Edgerton sejthetően nem is akart az említett klasszikusokhoz mérhető munkát készíteni, mindössze tisztességesen és alaposan be akarta mutatni a helyreállító terápiák világát és társadalmi kontextusát. Noha színészként jóval ismertebb, mint rendezőként, Edgerton karrierje ausztráliai kezdete óta közös filmkészítő műhelyben, „mindenesként” dolgozik együtt testvérével és néhány közeli kollégájával – köztük David Michôddal –, tapasztalatának és ízlésének hála pedig visszafogottan, jóval a giccshatáron innen képes fogalmazni. Az Eltörölt fiú elsősorban a téma iránt érdeklődőknek ajánlott, ahhoz ugyanis igen jó bevezetőként szolgál, de szolid hollywoodi identitásdrámaként is megállja a helyét.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14285