KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kettős életek

Kovács Kata

Doubles vies – francia, 2018. Rendezte és írta: Olivier Assayas. Kép: Yorick Le Saux. Szereplők: Guillaume Canet (Alain), Juliette Binoche (Selena), Vincent Macaigne (Léonard), Christa Théret (Laure), Nora Hamzawi (Valerie). Gyártó: CG Cinema. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 108 perc.

 

Olivier Assayas bő három évtizedes életműve tematikai, stilisztikai és műfaji szempontból egyaránt sokszínű, Báron György a Filmvilág hasábjain Szabó Istvánéhoz hasonlította: pályájuk indulásakor mindketten nemzedéki filmesek, a nouvelle vague hatása alatt állnak, valamint töltőtoll kamerával dolgoznak. Ezen párhuzamot követve, a 64 éves Assayas valahol ott tart a Kettős életekkel, ahol Szabó a Rokonokkal: egyikük sem ekkor készíti el fő műveit, jócskán eltávolodtak korai témáiktól és egyre fontosabb számukra a műfaji meghatározottság és a társadalmi reflexió.

A Kettős életek hőseinek identitásválságát Assayas kedélyesen, lezser iróniával tárja elénk, olyan franciás érzékenységgel követve azt, hogy már-már úgy tűnik, gúnyolódni akar a közönséggel. A párizsi szerelmi történet alappillérei az intellektuális témákról folyó beszélgetések, az irodalom, az internet, a filmgyártás, a politika, valamint a szex. Alain, a főhős egy nagy múltú kiadó feje, akit leginkább a nyomtatott irodalom és a digitális kultúra tusája foglalkoztat, míg felesége, a színésznő Selena épp a képernyőről vágyik vissza a színházba. Természetesen megcsalják egymást, Alain egy ifjú kolléganőjével lép félre, a nő pedig férje egyik szerzőjével, a nős Léonarddal folytat viszonyt, aki autofikcióban utazik. A rendezői oeuvre szép összefoglalásaképpen mindannyian egymás tükröződései, képmásai, ám motivációik és egymáshoz fűződő viszonyuk meglehetősen ködös, ahogyan az is, hogy a film egész pontosan mikor játszódik: hőseink egyformán friss élményként hivatkoznak az Úrvacsorára, A fehér szalagra, a Facebook és az e-könyvek hatalomátvételére. Mivel a bonyolult érzelmi kapcsolatokról viszonylag keveset tudunk meg, az elidegenítő témákról folyó értekezések pedig sokszor igen felületesek, a film tulajdonképpen nem túl mélyenszántó esszenciája annak, amit a francia művészfilmtől várunk: nagypolgári lakásokban és elegáns vidéki nyaralókban elhelyezett, szép és gazdag értelmiségiek hol borospohárral a kezükben mélyenszántóan vitáznak, hol fehér ágyneműk között heverészve nyomkodják okostelefonjaikat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14184