KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ígéret földje

Árva Márton

La jaula de oro – guatemalai-mexikói, 2013. Rendezte: Diego-Quemada Díez. Írta: Lucía Carreras és Gibrán Portela. Kép: María Secco. Zene: Leonardo Heiblum és Jacobo Lieberman. Szereplők: Brandon López (Juan), Rodolfo Domínquez (Chauk), Karen Martínez (Sara). Gyártó: Animal de Luz Films / Kinemascope / Machete Producciones. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.



A mexikói születésű tagokból verbuválódott, de a hatvanas években az Egyesült Államokba települt veterán folkegyüttes, a Los Tigres del Norte 1983-ban kiadott egy csalódott hangvételű dalt La jaula de oro (Az arany ketrec) címmel, melyben emléket állít az emigráns élet beváltatlan ígéreteitől, meghasonlásaitól és félelmeitől megtépázott latin léleknek. A gazdasági különbségeket még tovább fokozó évtizedek a túlélés kőkemény szempontjára cserélték a honvágy luxusát, a latin-amerikaiak kegyetlen megpróbáltatásokkal járó, északra tartó népvándorlása pedig máig kiapadhatatlan ihletforrása a kalandos történetekre éhes és a szociálisan érzékeny filmkészítőknek is.

Quemada-Díez ez utóbbi csoporthoz sorol, és fesztiválkedvenc munkájában következetesen elutasítja a mélyszegény hátterét maga mögött hagyó kamasztrió ismerős alaphelyzetében rejlő romantika (Una noche) illetve suspense (Sin nombre) kiaknázását is. Így heroikus vándorút helyett a drámai fordulópontokon szó nélkül továbbzakatoló, a puszta életösztön és a csoport lassú sodrása által hajtott tragikus pikareszket látunk, melyben az épp következő, potyautasként megmászható vagon indulásáig hátralevő napok átvészelése és az érzelmi kötődés legyőzése az igazi kihívás. Hiába kísértenek a film túlnyomó részében a Sin nombre képei és jelenetei, a szórakoztatás szándékát ebben az esetben kérlelhetetlenül fölülírja az út minél objektívebb bemutatása és a kidolgozatlanul hagyott karakterek már-már antropológiai szemszögű megfigyelése (lásd a spanyolul sem beszélő indiánnal folytatott akadozó kommunikáció jeleneteit). A La jaula de oro szikár krónikáját átszövi a társadalmi-politikai lelkiismeret furdalás, ami lehántja a történetről a kínálkozó műfaji kérgeket, és hőseihez hasonlóan csupaszon-védtelenül küzdi magát tovább az úton, ahol tömegek fordulnak meg, de célba érni csak keveseknek sikerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11762