KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Búcsú

N. N.

 

Fassbinder... Romy Schneider... Szolonyicin... A filmművészek korai halálában mindig van valami mitikusan megrendítő: nemcsak az üres divat okozza, hogy egy Rudolf Valentino halálakor tömeghisztéria fut végig a világon.

Manapság tömeghisztéria helyett csöndes és ijedt megrendültség fogadja jelentős filmszínészek korai halálát. A celluloidszalag örökre megőrzi őket, miért hát, hogy kicsit személyes gyászunknak érezzük, s visszavonhatatlan veszteségnek?

Romy Schneider 43 éves korában halt meg. A legnépszerűbb, a „legfranciásabb” színésznő osztrák származású volt. A Sissy buta giccsfilmben vált ismertté, húsz éves kora előtt. S az utóbbi másfél évtizedben az önálló, gondolkodó, teljes életet élő, felnőtt magatartású nő jelképévé vált a francia filmben. Az élet dolgai... Egyszerű eset... Két nálunk is játszott filmjében nem idealizálta a női sorsot, elrontott életű asszonyokat játszott, akik valamiképp mégis saját erejükből kerekednek balsorsuk fölé. Ki tudja, talán ezért is láttuk szebbnek, sokkal szebbnek bármely ifjú világsztárnál...

Anatolij Szolonyicin meglehetősen ismeretlenül játszotta el a Rubljov főszerepét. Utána is kevés filmben láttuk: de a korán meghalt színésznek művészileg a legnagyobb szerencse adatott meg: csak jó filmben, csak nagyon jó filmben játszott. Számunkra talán örökké Rubljov marad. De hátborzongató volt Larisza Sepityko Kálváriájának visszataszító kollaboránsaként. A Stalkerben az egyik utast, az írót játszotta: ebben a nagyon súlyos filmben – partnereivel együtt – irgalmatlanul, kegyetlenül játszott. Korunkban nincsenek tiszta, átszellemült Rubljovok.

A televízióban nemrég láthattuk utolsó filmjét: Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből. Anatolij Szolonyicin a filmtörténet legjelentősebb színészei közé tartozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6961