KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Átkozottak, szeretlek benneteket

Csantavéri Júlia

Alternatív kultúra – ez a fogalom jelzi Olaszországban mindazokat a művészeti és általános kulturális törekvéseket, amelyek a tömeges fogyasztást meghatározó intézményektől viszonylag távol, főként a helyi szervek vagy más független csoportok anyagi és erkölcsi támogatásával megkísérlik, hogy választási lehetőséget nyújtsanak a hivatalos vagy éppen hivatalosan ellenzéki ideológiákkal és esztétikákkal szemben. Ez a kultúra mindig közösségi, és bár hagyományosan politikai színezetű, mégsem törekszik átfogó megoldások elfogadtatására. Inkább a csoportok sajátosságainak legmegfelelőbb kérdéseket igyekszik megfogalmazni, erőteljes azonosulási mintákat kínálva közönségének is.

Csak ennek a folyamatnak a tükrében értelmezhető Marco Tullio Giordana alkotása, amely 1980-ban a locarnói fesztivál nagydíját nyerte el. Az 1968-as forrongásban felnőtt nemzedék önreflexiója ez a film, pillanatfelvétel tíz évvel a forradalomnak álmodott mozgalom kifulladása után. Olyan időszakot ábrázol, amelyben az államgépezet megmerevedése, az intézmények, pártok elbürokratizálása, a társadalmi szerepek elbizonytalanodása és a háttérből egyre erőteljesebben előretörő „vörös” és fekete terrorizmus megszünteti a hiteles cselekvés lehetőségét. A Moro-gyilkosság után eluralkodó félelem és a tömegkommunikáció által tudatosan szított általános bűntudat-érzés pedig már az egyén önazonosságát is veszélyezteti.

A rendezőt azonban nem az idevezető folyamatok izgatják, hanem a kialakult helyzet, az a légszomjhoz hasonló állapot, amelyben a tények jelentőségüket vesztik, a racionális cselekvés értelmetlen, s a lázadás egyetlen reális célja a halál. Olyan hőst választ, aki e tíz év utolsó felét az országon kívül, Latin-Amerikában töltötte, s így nem volt alkalma belenőni, fokozatosan belesimulni az új helyzetbe. Látszólag tétova sodródása a régi barátok, harcostársak és ellenségek között valójában súlyos küzdelem a megértésért, a cselekvési tér kialakításáért. Megemészthetetlen lett számára azonban a világ, amelyben végképp megbuktak hajdani eszméi, és ő maga is elfogadhatatlan, eleven anakronizmus a környezete számára. Nem keveredik nagy összeütközésekbe. Apró események, találkozások és elválások őrlik fel lassanként érzelmi tartalékait, sodorják értelmetlen pusztulásba.

A film alkotói egyértelműen azonosulnak hőseikkel, sajátjuknak vállalják ezt a világot. Ez a különös elfogadás, mely átok és szeretet egyszerre, adja a film sajátos atmoszféráját és okozza fénytöréseit; néhány fanyarul szép pillanat mellett melodramatikus közhelyeket is teremtve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6487