KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elpidio Valdes

Szemadám György

 

A játékfilm-hosszúságú rajzfilm a legképtelenebb műfajok egyike, s csak valami egészen sajátos megformálás képes arra, hogy elfogadtassa. Meglepő most látni egy olyan – e műfajhoz tartozó – alkotást, melyet a rajzfilmcsinálás nagyüzemének profi fogásaitól fényévnyi távolság választ el. Ettől lehetne érdekes, de sajnos ez a rajzfilm azzal lepi meg az embert, hogy naiv és dilettáns. Alkotói például nyilvánvalóan nem voltak tisztában azzal, hogy a film témáját adó – s a kalandfilmekre jellemző egysíkúsággal tálalt – történelmi események milyen furcsa megvilágításba kerülnek, ha azokat embléma-bábukkal és karikatúrákkal játszatják el. Amikor a vászon felét betölti egy okkersárgás kör, melynek a közepében egy másik kör van, alatta két csíkkal, felette pedig két pislogó fekete ponttal, s el kell hinnünk, hogy ez a főhős arca – azé a kubai Supermané, akiért egyébként izgulnunk kellene –, vége a rajzfilm-illúziónak. Az egykaptafára készült figurák közti eligazodásban a legjobb támpont az, hogy a „jók” feje kerek, míg a „rosszaké” hosszúkás. Sem a nagy, homogén felületek, sem az állóképek, sem a háttereken túltengő kékeslila szín nem teszik a filmet izgalmasabbá. A figurák mozgatása mechanikus, darabos, s ennek a felgyorsított tempójú propaganda-kalandfilmnek az egymást követő eseményei inkább fárasztóak, mintsem izgalmasak, annál is inkább, mert minden egyes fordulatát jóelőre sejthetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5830