KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Little Voice

Békés Pál

 

 

Judy Garland, Marilyn Monroe és Marlene Dietrich nem szerepelnek a filmben. Szellemük mégis ott kísért a Little Voice minden jelenetében. Szinte együtt élnek az angol tengerparti városka padlásszobájában Laurával, akinek apja halála óta szavát sem lehet venni; a lány az örökségét képező lemezgyűjteményt hallgatja éjjel és nappal. A rövidzárlatok közti szünetekben a koszlott zsákutcán az imádott énekesek hangja zeng, s Laura – ha néha mégis megszólal – inkább apja falon függő és Garland, Monroe, Dietrich kandallópárkányra támasztott képéhez beszél, semmint elviselhetetlen anyjához, aki jobbára férfiakat kajtatva járja a környező kocsmákat.

A hímvadászat legértékesebb trófeája, Ray, a helyi illetőségű zug-impresszárió, éppen a kopott díványon dögönyözi Mary-mamát, amikor megüti fülét a padlásszobából zengő hang. Nem lemezről szól. Laura énekel, aki a magányos remete-évek alatt megtanulta a showbiz-istennők dalait, és hibátlanul utánozza valamennyit. Ray leszáll Maryről és beszáll a remélt nagy üzletbe. A padláson csillag született, és neki az a dolga, hogy megmutassa a nagyvilágnak. Ez egyben életének utolsó lehetősége is. A lerobbant város lerobbant tehetségkutatója egy lerobbant bárban szervezi a Nagy Showt, melyen a mindeddig rejtett tehetség megmutatkozik. Csakhogy Laurát nehéz kimozdítani már-már katatón zárkózottságából. Csak egyszer sikerül, akkor is csak azzal: apja emlékére ad koncertet. Az első, frenetikus sikerű bemutatkozást nem követi második. Laura moccanthatatlanul hever ágyán: nem hajlandó aranytojást tojó tyúkot játszani Mary és Ray kopár baromfiudvarán.

Az előző est diadalmámorától felvillanyozott közönség és a környék hatalmassága, az új sztárt az országos hír felé katapultálni kész impresszárió hiába várja Laurát a bárban. Helyette a nekikeseredett, részeg Ray érkezik. Leüti a műsorközlőt, magához ragadja a mikrofont, és előadja a „Hogyan csesztem el eddig mindig, de most már tele a tököm” tematikájú improvizatív szólót, mely könnyet csal a közönség szemébe...

A Little Voice a kisrealista hitelesség és a szürreális elemekkel dúsított savanykás irónia szűkölnivalóan hatásos egyvelege – jóleső ritkaság napjaink mozikínálatában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4466