KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gabbeh

Tamás Amaryllis

 

Ünnepelni az életet. Játszani. Boldogságot kínálni egymásnak. Kedvesedet, kedveseidet szeretni, s nem megítélni. Cinizmus, őszintétlenség, pesszimizmus, önsajnálat nélküli, tőlünk fényévnyi távolságra élő világ - szőnyegszövő nomádok világa -, a sivatag ragyogó színeit vetíti elénk a negyvenesztendős, iráni börtönöket megjárt Mohsen Makhmalbaf tizennegyedik filmjében, a Gabbehben. A dél-kelet-iráni, Gashgai-törzsbéli nők és férfiak, gyermekek és állatok, növények és szőnyegek – születéstől a halálig puritán és teljes – sorsát, míves, poétikus képekkel, egyszerű szavakkal.

Makhmalbafnak e filmje Iránban nem vetíthető. A forradalmár múltat, s hogy filmjének főszereplője nő, a cenzorok, a filmforgalmazók nem bocsátják meg. Hiszen a nomád életfilozófia amit itt a szőnyegbe szőtt, mindennapiságukban különös történetek képviselnek – maga is örök-renitens bölcselet: az élet szenvedélyes szeretetét, a szabadság megzabolázhatatlanságát hirdeti.

Az iráni rendező tüneményes „vándorszínészei” sorsot teremtő, sorsot oldó, gyógyító erejű, fényt árasztó emberalakok. Energiáik szinte akkumulálódnak bennünk, olyan fölöslegeik vannak, amelyekből adni tudnak. Felfrissülünk, feltöltődünk jó gondolatokkal, reménnyel. Megértjük: igazából emberi döntés, emberi elhatározás bármely életet, bármely helyzetben a legértékesebbként – művészetként – megélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3998