KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ted 2.

Varró Attila

Ted 2. – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Seth MacFarlane. Kép: Michael Barrett. Zene: Walter Murphy. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Amanda Seyfried (Samantha), Jessica Barth (Tami-Lynn), Morgan Freeman (Meighan). Gyártó: Bluegrass Films / Fuzzy Door Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

Elgondolkodtató, hogy a megelevenedett gyerekjátékokról szóló filmek horrortól komédiáig miért ragaszkodnak makacsul a férfinemhez: mai napig nem sok film készült sráckoleszba szabadult Körfűris Barbie-ról vagy elsőbálon életre kelő Én Kicsi Punimról, miközben a filmtörténet hemzseg az ölben ágaskodó hasbeszélő-bábuktól, kisszobák rejtekén felhorgadt fiú-játékszerektől, és férfigazdákkal összenőtt szőrös ösztönállatkáktól. Utóbbi csoport Harvey-tól Hódkórosig terjedő táborát gazdagítja 2012 óta Ted, a mocskos szájú plüssmacsó, aki öntörvényű péniszpótlékként gátolja harmincas villámtesóját a felelősségteljes férfilét elérésében. Míg azonban Seth MacFarlane szubverzív világának álomgyári megszelídítése három éve a kamaszkor meghaladása mellett tette le voksát, az idei folytatás első pillanatban megfosztja főhősét a felnőtt jövő zálogát jelentő feleségtől és boldogan megtér a soha véget nem érő gyerekkor Seholországába.

Az új mesében immár dühöng a pánpéter-szindróma: a központi tét ezúttal éppen az örökgyerek Ted teljes jogú ember-mivoltának törvényesítése, a párkapcsolati konfliktus (való életben is népszerű) álmegoldását a babavállalás jelenti a reménytelenül infantilis mackó-maca párosnak, a lassan reumakorba lépő John pedig igazi álomnőjét egy gyermeteg ügyvédfruskában találja meg (akit Hollywood egyetlen húsvér anime-hősnője alakít) – majd az akciófinálé a Comic-Con felnőtt-játszóterének kavalkádjából vezet a happy endhez. Sajnálatos módon a film eszköztára is megragadt a kisiskolásnál: koherens történet helyett gegekből fércelt, háromepizódos élményfürdőt kínál, humora felforgatóból gyomorforgatóba vált, működőképes karakterek helyett beéri pármondatos cameo-megjelenésekkel (miközben minden percbe legalább három kurrens popkulturális utalást zsúfol). Tudjuk, egy játékmackó néha csak játékmackó, az idei Ted-re pedig duplán igaz lehet ez az állítás: nem több egy hajdan tökös szerzői karrier kiherélt, élettelen ondós bocsánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12357