KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös Hadsereg

Pápai Zsolt

The Red Army – amerikai, 2014. Rendezte: Gabe Polsky. Szereplők: Vjacseszlav Fetyiszov, Vlagyimir Krutov. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 81 perc.

Fennállása hetven éve alatt a Szovjetunió kevés maradandó értéket produkált, ezek egyike a hatvanas évekre összeérő hokiválogatott, melynek tagjai a szellemi apjuknak tekinthető Anatolij Taraszov mester intenciói alapján művészi szintre emelték a játékot, de talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy tisztán művészetként űzték azt. A hetvenes években ugyan pártutasításra elmozdították Taraszovot a szövetségi kapitányi pozícióból, ám a szovjet hoki diadalmenetének nem lett vége, ellenkezőleg: a következő évtized csapata még a Taraszov-éra csodáját is felülmúlta, nem feltétlenül eredményességben, inkább kreativitásban és játékesztétikában. A nyolcvanas dekád szocializmusában a szovjet hokisok egy-egy meccsének élő tévéközvetítése kisebb örömünnepet jelentett az egyre szürkébb hétköznapokban, fellépéseik ugyanis nem egyszerűen sportesemények voltak, de opera- és balett-előadások, cirkuszi attrakciók is. Az 1980-as Lake Placid-i olimpiai döntőben elszenvedett vereség (az akkoriban szenzációszámba menő amerikai győzelem) után a csapat csak acélosabbá vált, és nem egyszerűen végigverte, lehengerelte, de attraktív játékával le is nyűgözte az egész világot. A csapat legjobbjai – Szergej Makarov, Vlagyimir Krutov, Igor Larjonov, Alekszej Kaszatonov, Vjacseszlav Fetyiszov, no és persze a kapus, Vlagyiszlav Tretyak – nevét ma is minden valamirevaló hokirajongó ismeri.

Az orosz emigránsok gyermekeként Chicagóban született, ifjú Gabe Polsky rendező-producer rettentő feladatra vállalkozott, amikor a szovjet hokicsapat sztorijának apropóján kortörténeti vizsgálódásba fogott. Nem egyszerűen sportdokut forgatott ugyanis, a nyolcvanas évek kommunista politikaszervezési mechanizmusairól és hatalomtechnikai trükkjeiről is értekezni kívánt. Utóbbit a szárazan akadémikus modort elkerülve izgalmasan prezentálta, a kortárs amerikai dokufilmes trendekhez odasimulva alkalmazta ugyanis a fikciós filmek narratív elemeit, mindenekelőtt a paranoiathrillerét. Nem akart mindent elmondani, ragyogóan szelektált az anyagok között és jó érzékkel válogatott archívokat, továbbá az is remek döntésnek bizonyult részéről, hogy megtette hősnek Vjacseszlav Fetyiszovot, a zsenik zsenijét, aki a nyolcvanas évek végén a csapatból elsőként lett a kárvallottja az elvtársak gusztustalan hatalomgyakorlási technikáinak, hogy aztán – akkurátus és öntudatos ember lévén – beverjen egy szöget a rezsim koporsójába.

A kettős vállalás, a hokicsapat legendájának felelevenítése és a korskicc-készítés sikerrel járt, pazar dokumentumfilm született, amelynek élvezeti értékét növeli Polsky sosem tolakodó és mindig ízléses – már a nyitánytól megmutatkozó – humora. Többek között éppen ez, a humor, szavatolja, hogy a film mindenkihez szól, azokhoz is, akiknek semmi köze a hoki világához. Hogy ilyen kiváló lett a végeredmény, abban talán Werner Herzognak is van némi része, aki executive producerként jegyzi a művet. Meg persze a Holt lelkek Nyikolaj Gogoljának, akinek öröksége végig ott kísért a filmben.

Extrák: Audiokommentár Gabe Polskyval és Werner Herzoggal, interjú Gabe Polskyval.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12341