KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült, dilis, szerelem

Alföldi Nóra

Crazy, Stupid, Love – amerikai, 2011. Rendezte: Glenn Ficarra és John Requa. Írta: Dan Fogelman. Kép: Andrew Dunn. Zene: Christophe Beck és Nick Urata. Szereplők: Steve Carell (Cal), Ryan Gosling (Jacob), Julianne Moore (Emily), Emma Stone (Hannah), Analeigh Tipton (Jessica). Gyártó: Carousel Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Senkit ne tévesszen meg a Glenn FicarraJohn Requa alkotópáros legújabb nyalánkságának hivalkodó címe. Míg legutóbbi filmjük, az I Love You Philip Morris nem sokat teketóriázott, és arról szólt, amit a nézõ arcába dörgölt, addig a Steve Carrell és Julianne Moore nevével fémjelzett darab bélszakasztó vígjáték helyett, steril, mélázó romantikát nyújt. Az Õrült, dilis szerelem féltucat A-listás sztárjával szerelmi mini-hálózatot fejteget, sokáig rejtegetve, hogy ki, milyen kontextusban és funkcióban van jelen. Van felszarvazott férj, mögötte lemaradva a csalfa válni akaró asszonya, egy jogászlány, egy a férjet felturbózó bachelor, szerelmes és depressziós kamaszok, és egy rezonõrként használt baráti család, akik ránézésre is ígéretesebbek a hõsöknél. Ezek a selymes kis fonalak lassan szövõdnek ad hoc szerelmes pillanatok, alkalmi utálatok, kakasviadalok és pávatáncok mentén, míg a jószívû karakterek, minden jóakaratuk ellenére is rendkívül elidegenítõ hatást keltenek.

Szép hagyománya van az ünnepek alkalmából mozikba költözõ szerelmi tablóknak, amelyek amilyen giccsesek, olyan derekasan egészítik ki a likõrökben tocsogó alkalmakat. Az Õrült, dilis szerelemnek nincs ilyen apropója, így a nagy, összeterelõ konfliktusok laposkásak és keresettek, és az sem tesz jót a filmnek, hogy egy kézen megszámolhatók azok a helyszínek ahol a pergõ, de harmatos dialógok elhangzanak. Steve Carrell jelenléte kivételesen ártalmas, 25 éve házasként hozza a 40 éves szûz formáját, de vázlatossága miatt a hahoták elmaradnak, drámai pillanatok pedig fel sem sejlenek. Az Õrült, dilis szerelem az ellentmondások romantikus komédiája, ahogy a fõhõsök hezitálnak a vásznon úgy a nézõ is ambivalens érzelmekkel küzd: szeretnie kéne, de mégsem képes rá, az egész olyan, mint egy érdekházasság: kényelmes, ám csöppet kellemetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10818