KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Júlia

Iván Gábor

 

Az öregedő Lili egy csónakban ül, és pecázik. Magányosan lógatja botját a csendes vízbe. Látható, hogy Lilit elhagyta a világ, és ő a világot. Lili megkopott emlékeit festi újra, ami rendjén való dolog, mint magánügy, mivel azonban a szemünk láttára történik, arra gondolhatunk, hogy nekünk szánták.

Az egykori Lili drámát ír, azért ír, hogy híres, sőt „komoly” írónő legyen. Hogyan sikerül ezzel az inspirációval eljutnia a Broadwayre, az rejtély, hisz élete eseménytelen, s múltjában is csupán Júlia az egyetlen történés. Lehet, hogy róla ír, ez azonban nem fontos a film számára, mint ahogy az sem, hogy milyen hétköznapi kudarcok és sikerek árán születik a nagy mű. A küzdelem ügye, ezek szerint nem a mi ügyünk.

A háborúra készülő Európa és Lili egére rosszat sejtető felhő úszik, Júlia eltűnik. Mikor azután egy hatalmas konspirációs forgatag összesodorja őket, Júliának, szegénynek, már műlába van. Mindez nagyon szomorú, de úgy tűnik, hogy a film háborújához sincs sok közünk.

Júlia mindvégig megmarad távoli titoknak, akit Lili nagyon szeret, még az is lehet, hogy élete nem más, mint vetélkedés Júliával. Barátságuk benső szféráiba azonban nem nyerünk betekintést, vagyis nem tartozik ránk.

Egy író küzdelme a sikerért, a fasizálódó Európa zaklatottsága és egy mély barátság története, finom leszbikus tónussal, olyan zsúfolt alapanyag, amit csak ihletett alkotó, ihletett periódusában képes egyetlen filmbe gyömöszölni. A Júlia, Fred Zinnemann filmje nem ilyen szerencsés konstellációban született. Hiába a két nagyszerű színésznő – Vanessa Redgrave és Jane Fonda – odaadó közreműködése, a film mindhárom rétege megőrizte magánügyjellegét. A rendező törekvése, hogy egyik szálat se hagyja elvarratlanul, s ugyanakkor kellően elmélyítse élményünket, a kényszerűen sietős, néha pedig túl szövevényes megoldásai miatt, kudarcot vallott. A film megmaradt Lili házi használatú csendéletének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8160