KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete kutya

Róna-Tas Ákos

A fekete kutya valójában nem gyerekfilm, jóllehet gyerektörténetet mesél el, gyerekszereplőkkel. Azokról a fantáziátlan felnőttekről szól, akik megpróbálják kitalálni, hogy milyenek a gyerekek. A történetet egyébként bármely felnőtt olvasó-néző előre kitalálhatja, ha tudja, hogy a konfliktus az, hogy a főszereplő kisfiú egy nagy kutyát hoz lakótelepi lakásukba.

A fantáziátlan felnőttek fantáziátlan gyerekeket képzelnek a nézőtérre, ezért mindig minden magyarázólag jelenik meg a vásznon, amit a kisfiú gondol; méghozzá úgy, hogy ha arra gondol, hogy meg fogják büntetni, akkor látjuk, hogy megbüntetik és így tovább. A filmben pedig (egyébként aranyos) gyerekek rohangásznak összevissza, arra ítélve, hogy szellemtelen csínytevésekkel üssék el a néző idejét. Egyetlen gondja van mindenkinek, a kutya, amely természetesen nem akármilyen olcsó kis korcs, és amely persze csak Suchard csokival és rántott hússal táplálkozik.

Ezért azt mondanám, hogy ha valaki ismeri már azt a dalt, hogy „Én ucceretnék egy bozontos kiskutyát...’’, az már ne nézze meg ezt a filmet, annak már fölösleges.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7500