KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszaka az éterben

Koltai Ágnes

 

Ha valaki Kracauer szellemében megírná a mai lengyel film történetét, könnyedén kimutathatná, milyen összefüggés van a tartós társadalmi-gazdasági válság és az új típusú, morális konfliktusokra érzékeny, publicisztikus filmek születése között. A hetvenes évek közepén-végén bemutatkozó, fiatal, jobbára elsőfilmes rendezők – Kie¶lowski, Falk, Holland, Kijowski, Kidawa, Piwowski, Zygadło – könyörtelenül pontosan ábrázolták (a „kisembertől” a funkcionáriusig bezárólag) a társadalom elbizonytalanodását, értékvesztését, morális válságát. Mintha beértek volna a morál-filozófus Zanussi erkölcsi tantörténetei, vagy ami 5–10 évvel ezelőtt elvont filozofálgatásnak tűnt, az ma az általános életérzés? Talán..., de kétségtelen, hogy Zanussi Védőszínekje – Wajda Érzéstelenítés nélküljével együtt – a forrásvidéke a hétköznapok felé forduló „új lengyel filmművészetnek”. Kie¶lowski Amatőre úgy tetszik, máig felülmúlhatatlan remeke a mindennapok kisszerű csatározásaiból, apróbb-cseprőbb kudarcaiból szőtt történeteknek.

Az Amatőrhöz hasonlóan letisztult, szomorkásan higgadt film az Éjszaka az éterben is. Hőse a Rádiótelefon című, éjféltől hajnali ötig élő lelki segélyszolgálat műsorvezetője, megtörik az elviselhetetlen terhek súlya alatt. Éjszakánként „egyenesben” hallgatja a segélykérő hívásokat, s egyre reménytelenebbül, kétségbeesetten kapkodva próbál vigaszt és tanácsot adni a zaklatott, kisiklott életű telefonálóknak. Jan a lehetetlenre vállalkozott: azoknak szeretne segíteni, akiket a közönyös társadalom és a tudományos tolvajnyelvet beszélő pszichiáterek „leírtak”. (A film legkíméletlenebb jelenete, amikor egy szakember, egy pszichológus latin szakkifejezésekkel árasztja el a szerencsétlen telefonálót.) Nem betegek emelik fel a készüléket, „csak” iszákosok, tépett idegrendszerű, fáradt emberek, akik nem találják a helyüket a világban, de Jannak mindössze általánosságokra futja...

Zygadło nemcsak egy tehetetlenül vergődő értelmiségi kálváriáját ábrázolja, hanem a személytelen kommunikációs eszközök rabságába hajtott emberét is. Az Éjszaka az éterben nem tételdráma. Árnyalt figurái, tragikus-ironikus mellékszálai, az éjszakák súlyát és a nappalok tovaröppenő reményeit érzékeltető különös fényjátékok a rendező formaérzékéről tanúskodnak. De elsősorban: a színészek filmje. A gumiarcú Roman Wilhelmi (már az Érzéstelenítés nélkülben is felfigyelhettünk rá, ő játszotta a kiégett, cinikus jó barátot) vibráló érzékenységgel alakítja a csupa ideg rádióst. S feltűnik a filmben a hetvenes évek lengyel színészcsillaga, Jerzy Stuhr (az amatőr!), elmesél egy viccet, és idült alkoholistákhoz illően csuklik egyet; ebben a nem egészen tízmondatos szerepben egy hátborzongató dráma sejlik fel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6841