KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nővérkék

Zalán Vince

 

Karel Kachyňa filmje, a Nővérkék az úgynevezett ötvenes években játszódik. Egy falusi orvos mellett dolgozó idősebb bábaasszony és fiatal társa a történet főszereplői, akik járják a tanyákat, falvakat, hogy gyermekek életét, egészségét megmentsék. Ám mindvégig az anekdotikus történet-füzér főszereplői maradnak, s nem lényegülnek át mozi-élményhősökké. Történetük történet marad, csak önnön magát mesélő sztori, egy-jelentésű, s így voltaképpen nem szól semmiről. Pedig szólhatna, hiszen a film alapjául szolgáló regény szerzője, Adolf Branold és a forgatókönyvírók szépen kifundálták az események sorozatát. Itt van mindjárt a nyitány! A történet elején a fiatal nővérkét kidobják a kórházból s vidékre vezénylik, mert több mint gyaníthatóan együtt hált a kórházban betegeskedő lovászfiúval. Lehetne hát vígjáték (így is indul egyébként) a vaskalapos elvek és a természetes magatartás konfliktusáról; vagy épp szatíra az emberi természet és a prűd ötvenes évek társadalmi gyakorlatának kíméletlen csatáiról. Lehetne – más történések alapján – egy fiatal lány-töprengésekkel, meditációkkal lágyított, lírai én-regénye, egy lélek hangtalan szenvedése. Lehetne két együtt harcoló, egy fedél alá szorult nő drámája, akik közül az egyik már kikopott a férfiak világából, míg a másik épp most készül belépni oda. Lehetne realista szociográfia is, ha a rendezőnek lett volna türelme és megértő szíve annak feltérképezéséhez, hogy a trágyalé-tavak körül (amelyekbe a nővérkék – kell-e mondanom? – unos-untalan belepottyannak) valójában milyen is az emberek élete. S lehetne a káderemeltyűk mechanizmusát, a sztárkáderképzés poklát megérzékítő tragédia is – akkor talán nem maradna a néző számára annyira homályban, hogy miért is lesz a lovászfiú egy időre popénekes-dalospacsirta. S persze szólhatna az ötvenes évekről is. De nem szól. A Nővérkékben történetek vannak. Történetek önmagukért. Mint a „realista” l’art pour l’art-ban.

Karel Kachyňa a Szekérrel Bécsbe című filmje óta tizenöt játékfilmet rendezett. Ilyent is, olyant is. A most bemutatott Nővérkékhen egy valami hiteles. Az időjárás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5960