KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kedvencek temetője

Szemadám György

 

Mary Lambert nőies rafinériával összehordott, ízig-vérig hollywoodi ízlést tükröző rémfilmjét azt hiszem csakis előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett, nyereségvágytól indíttatott tettként lehet számon tartani. Az aljas filmek típusához tartozik, amelyek számomra arról ismerszenek meg, hogy a nézőt nem gondolkozó és érző emberként próbálják megragadni, hanem olyan reflex-szerű reakciókra épülő, zsigerekre ható hatásmechanizmussal, amely leginkább talán a gyomorszájra mért ütések, vagy a gondosan elhelyezett övön aluli rúgások sorozatára emlékeztet. A néző jól kiszámítható, és ezért manipulálható reakcióit – végső soron kiszolgáltatottságát – elsősorban talán az emberi szubjektum, illetve a társadalom által tabuként kezelt területek határainak sorozatos, gátlástalan megsértése garantálja. Ilyen tabuk övezik a reánk szoruló gyermekekkel kapcsolatos érzelmeinket, a szülő-gyermek kapcsolatot, a halálhoz, illetve a halottakhoz való viszonyunkat, de még az emberi test épségét is, s nyilván ezért kell szerepelnie ebben a filmben szörnyűségesen múmiává torzult haldoklóknak, kifröccsent agyú kísértetnek, kiásott gyermek-hullának, s – a film nagyobb dicsőségére – szülő- és gyermekgyilkosságnak is. Persze az ilyen „csakazértis” tabusértések – akárcsak a gyermeki falfirkák tabusértő obszcenitása – mindig klisészerűen egysíkúak, (mint például a gyilkos szörnyeteggé váló angyali kisgyermek motívuma az Ördögűző című film óta) ám erősségük és mennyiségük még mindig fokozható. És ez a film aztán nem vádolható azzal, hogy ne túlozná el a visszataszító effektusokat! A film története így a következő mondatban foglalható össze: az állattemető mögé álcázott halott mikmak-indiánok egyrészt száguldó kamionok által okozott balesetekkel torolják meg az illetéktelenül közéjük temetett kutyák, macskák és emberi hullák felháborító rendbontását, másrészt meg gyilkos szörnyetegekként támasztják fel azokat. Míg az újjászületett macska csupán zseblámpaszerű szemei révén különbözik élő önmagától, addig az angyalarcú kisgyerek meg a tisztes amerikai családanya esetében már nem érik be ennyivel. így aztán nemcsak a sörkedvelő idős szomszéd marad lángoló házában átharapott torokkal a porondon, de – részint egy halálos injekció, részint egy jó erős kötél, részint egy konyhakés jóvoltából – a többi szereplő is szörnyű halállal lakol, hiába jelenik meg néha egy kiloccsant agyú, ám jóindulatú, rövidnadrágos kísértet, hogy arra intse a szereplőket, hagyják már végre abba ezt az egész marhaságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4729