KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hilary és Jackie

Köves Gábor

 

A film a Du Pré nővérek igaz története. A középosztálybeli anyai jóakarat és szülői ambíció Jackie-t a csellóval, Hilary-t a fuvolával házasítja össze már kislány korukban. Miközben a londoni utcákat kötelezően mossa az eső, a lányok sorra nyerik a zenei díjakat. Hol Hilary, hol Jackie, hol pedig mindketten. Aztán véget ér a gyermekkor, és egy reggelen a két angol lány útjai elválnak. A tehetségben nővérét felülmúló Jackie világhódító útra indul, Hilary pedig hazafelé, a londoni ködbe. Életük következő fontos állomása a párválasztás: Hilary a fuvolát hús-vér férjre, családra, vidéki otthonra cseréli, Jackie-t fogva tartja a világhírt hozó, de a társas kapcsolatra alkalmatlan cselló. Jackie a szó szoros értelmében megpróbálja elhagyni az életén uralkodó hangszert, de nem képes rá. Férjét sem tudná hangszere nélkül magához kötni. A Hilary és Jackie nem mentes a Henry JamesJames Ivory filmek mértéktartó maradiságától és az életrajzi filmek képeskönyvszerűségétől. Ami megmenti a „híres emberek–zaklatott életek” jellegű mozik (lásd Vigo) személytelenségétől, az a testvérpárt alakító Rachel Griffiths (Hilary) és Emily Watson (Jackie) játéka. Watson kapta a látványosabb, tragikus szerepet, de a közös jelenetekben Griffiths-re kell figyelni. (Griffiths-t mint mellékszereplőt, Watsont mint főszereplőt jelölték idén Oscarra.) A film utolsó perceiben egy vendégektől hemzsegő nagypolgári villa félreeső, elsötétített szobájába érkezik meg Hilary. Karjaiba zárja, csendes szavakkal csitítgatja haldokló nővérét. Tekintete olyan szeretetről árulkodik, amit semmiféle irigység, rivalizálás, még saját férje egyszeri „kölcsönadása” sem kezdhetett ki. Griffiths tekintetéből kiérezhetjük a testvéri szeretet lényegét, amit szavakkal bajos lenne megfogalmazni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2843