KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Túl mindenen

Vaskó Péter

 

Hányszor láttunk már a vásznon családjáért bosszút álló rendőrt? Hányszor azt, hogy emiatt egyébként jószívű főnöke megfosztja a hőst fegyverétől és jelvényétől egy tejüvegajtós irodában? A saját szakállukra praktizáló, önbíráskodó rendőröket látva lassan az a meggyőződése az egyszeri mozibajárónak, hogy az USA-ban egyszerűbb lenne privatizálni a bűnüldözést, hiszen az esetek 80%-át amúgy is maszekban derítik fel a kirúgott zsaruk és fegyvertulajdonos begurult honpolgárok. Egy szó, mint száz, amit a Túl mindenen bemutat nekünk, azt mind ezerszer és tízezerszer láttuk már: rosszarcú drogbárók, keménytökű rendőrpáros, belezős bandaharc, meghatott álldogálás a gondozott sírkő előtt. A filmben egyébként (mivel Bruce Willis rohamosan öregszik), a főgonoszon és néhány tutyimutyi irodistán kívül fehér ember nem rúg labdába, mindent a feka tesók intéznek mexikóiak és félkínaiak ellen – jobb, ha hozzászokunk.

A történettől eredetiséget tehát ne várjunk, a forgatókönyv abból a típusból való, amelyet a fent megadott kulcsszavakból Commodore 64-es gépen permutálnak. A film mégsem rossz, sőt, és nem is csak a turbóra vett Vin Dieseles meghajtás miatt. Sokkal inkább abból az egyszerű okból, hogy a készítők minden elemet a vágástól, hangosítástól, világosítástól a koreográfiáig megalkuvás nélkül a legprecízebb profi módon kidolgoztak. Ebben a durvulós, karcosra vett akciókrimiben éppen annyi nagykaliberű kilőtt töltényt, bárgyú naivitást, kigyúrt bicepszet, dobgépet és szövegkörnyezetbe épített fuck-ot találhatunk, amennyit 2003-ban tartalmaznia kell egy ilyen műfaji löketnek. Ráadás poénként tanulmányozhatjuk még egy drága bárfelszerelésen alkalmazott nehézgéppuska hatását, és végigkövethetjük egy narkókereső chivava munkáját. A narkós zsarufilmeknek mindig van egy aktuális mesterdarabja, nemrég a Traffic volt ez, idén ennek tovább kommercializált és számos elemében lenyúlt változata, a Túl mindenen lehet a soros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2284