KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Az X-Men visszatért

Bayer Antal

Az X-Men természetesen nem ment sehová, a Stan Lee és Jack Kirby által kitalált szuperhősök 1963. szeptemberi bemutatkozásuk óta csak egyszer vonultak háttérbe, és a kalandjaikat elmesélő sorozat mai napig a legsikeresebb amerikai képregények közé tartozik. A magyar közönség sem vesztette őket teljesen szem elől, hála a játékfilmeknek, a rajzfilmeknek és a számítógépes játékoknak – a visszatérés tehát kizárólag a hazai képregénypiacra értendő.

De ez az X-Men nem ugyanaz az X-Men, mint amelyet az 1991 és 1997 között 36 számot megért szériában megismerhettek az olvasók, és persze nem azonos a 2005-től másfél év alatt 26 számban bemutatott „Újvilági” verzióval sem.

Noha magyarul azokból a részekből semmi sem jelent meg, érdemes pár szót szentelni az eredeti elképzelésnek. Stan Lee 1961 és 1965 között találta ki a leghíresebb Marvel-szuperhősök nagy többségét, ekkor született meg Pókember, Vasember, Hulk, Thor, Fenegyerek és még őket is megelőzte egy szupercsapat, a Fantasztikus Négyes. Ennek a sikerét érdemesnek látták kiaknázni egy hasonló, de mégis különböző sorozattal. Az eltéréseket két motívumban lehet összefoglalni: az X-Men tagjai nem valamilyen baleset vagy külső beavatkozás révén szerezték meg különleges képességeiket, hanem velük született tulajdonságokról van szó, másfelől pedig nem csak egy tinédzser van köztük, hanem a vezetőjük kivételével valamennyien azok.

Hiába volt eredeti az elképzelés – ma már szinte hihetetlen, hogy a Marvel azért állította le 1969-ben a sorozatot, mert az eladásai nem érték el a többi szuperhősös képregényét. Az X-Men tagjai egy ideig más sorozatok vendégszereplőiként tűntek fel, míg aztán 1975-ben Len Wein újra nem értelmezte az egész ötletet. Szinte a teljes csapatot lecserélte, az új tagok mindegyike más és más országból érkezett, az X-Men lett az első multikulturális szupercsapat. Wein hamar átadta az írói teendőket a fiatal Chris Claremontnak, és a következő 17 évben alig volt olyan X-Men történet, amelyet ne Claremont jegyzett volna – a „régi” magyar X-Men is végig ezekből válogatott.

Bár a Claremont-korszak nem tekinthető egységesnek, néhány motívum mindvégig jelen volt benne. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az X-Men egy család – ráadásul egy nagy, folyamatosan bővülő, és a diverzitását erényként felvállaló család. Ezzel párhuzamosan erősödhetett Claremont olvasóiban az a felismerés is, hogy az X-Men furcsaságának, meg nem értettségének, sőt üldözöttségének a közös nevezője nem a tizenéves korosztály, hanem a bármilyen jellegű „másság”, amivel behelyettesíthető a mutáns jelző.

A most visszatért X-Men olvasói azonnal felismerhetik, hogy jelentős fordulat történt, totálisan megváltozott a viszonyrendszer. Már az 1997 óta egyetlen magyarul megjelent történetben is (E mint eltörölni, 2007), amelynek Grant Morrison az írója, egészen más karakterek láthatók, mint akiktől annak idején elbúcsúztunk, méghozzá nem csak a személyi összetétel változása miatt.

Joss Whedon a Morrison-éra végére kialakult felállást vette alapul, de figyelembe kellett vennie Jean Grey (újabb) halálát és Xavier professzor távozását. A józan észt Bestia, a megértő szeretetet Kitty Pryde képviseli, a vezető Küklopsz és a vele minden téren rivalizáló Rozsomák ellentéte újraéled, a Claremont-időszakban még főgonosz, majd az X-család végső szétesésében kulcsszerepet játszó Emma Frost a testvériesség helyett a mester-tanítvány viszonyt favorizálja – ők alkotják az újrainduló iskola tanári karát.

Küklopsz már az első megbeszélésén nyilvánvalóvá is teszi, hogy a kulcsszó immár a „csapat”, nem pedig a család. A csapat tagjai összefognak a közös cél érdekében, tökéletesen megbíznak egymásban az adott feladat végrehajtása során, de a nap végén nem ölelik keblükre egymást, csak a kötelességüket végezték.

 

Marvel +. Színes, irkafűzött, számonként 72 oldal, megjelenik kéthavonta. Kiadó: Kingpin.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11405