KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Variációk szexre

Tosoki Gyula

 People Fucking – kanadai, 2007. Rendezte: Martin Gero. Szereplők: Diora Bird, Callum Blue, Josh Dean. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 87 perc.

Ámulatba ejtő, hogy egyes kortárs rendezők milyen állhatatosan igyekeznek új és újabb színekkel gazdagítani a romantikus vígjáték zsánerét, illetve milyen kitartóan próbálják meg kellemmel és bájjal (Az 50 első randi), vaskos humorral (A 40 éves szűz; Lepattintva), vagy pedig drámaisággal (500 nap nyár) megtölteni a műfaji öntőformákat. A kanadai Martin Gero fesztiváldíjas debütfilmje ott kezdődik, ahol a kortárs romantikus komédiák jobbára befejeződnek. Öt szexuális aktus történetét meséli el, de nem a meztelen testek megmutatására koncentrál, inkább a csupasz tényeket sorolja elő különböző párkapcsolatokban. Mondjuk úgy: Gero a XXI. század elejére megváltozott, deformálódott, elkorcsosult nemi szerepek problémakörében kutakodik. A liezonokat a szereplők (egy expár, egy házaspár, egy egyéjszakás kettős, két barát, valamint egy édeshármas) bénázási hajlamai kapcsolják össze, csöppet Mazursky Bob és Carol és Ted és Alice című klasszikusának modorában, de annál kevésbé hatásosan. A film gyengesége, hogy gyakran nem áll ellen a közhelyeknek, néhol közel óvakodik az ízléstelenséghez, továbbá a második harmadában szűken méri a poénokat, erénye azonban, hogy végeredményben sikerül valamit bemutatnia a mindenkori párkapcsolatok sokszínű teszetoszaságából. Jóllehet az egyes epizódok között jelentősek a színvonalkülönbségek (az édeshármas szál nagyon halovány), számos pillanatában érzékletes a mese (megindító az exek elválásának jelenete, beszédes az egyéjszakás csődör kilépője).

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10470