KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel

Mátyás Péter

 

A nemzetiszocialista múltról, a II. világháborús bűnökről a német filmek közül mindmáig A bádogdob (Volker Schlöndorff) és A híd (Bernhard Wicki) beszélt a legemlékezetesebben. A Harmadik Birodalommal szembenéző filmek nem túl hosszú sorában most újabb állomáshoz érkeztünk.

1943 februárjában, a sztálingrádi vereség idején néhány huszonéves, müncheni egyetemista titkos ellenállási mozgalmat hozott létre „A Fehér Rózsa” fedőnév alatt. Egy testvérpár, Sophie és Hans Scholl vezette kis csapat háborúellenes és Hitler hatalmának megdöntésére felszólító röpiratokat terjesztett. Egyik akciójuk során a Gestapo letartóztatta őket, felgöngyölítette szervezetüket, végül hazaárulás vádjával halálra ítélte a fiatalokat. A film Sophie Scholl (Julia Jentsch többszörösen díjazott alakítása) utolsó öt napjára koncentrál, különösen a kihallgatási szobában lezajlott párbeszédekre, amelyeket Robert Mohrral, a vizsgálóbíróval folytatott. Sophie-t csalódott, idealista lányként ábrázolják, aki kiábrándult Hitler ígéreteiből. A diktátor azt mondta, megoldja a szociális problémákat, megteremti az intézményes feltételeket ahhoz, hogy mindenki szabad és boldog lehessen. Helyette nyomort, elnyomást, háborút és halált hozott. Mohr viszont lojális a náci hatalommal, a rezsim és a törvényesség mellett érvel. Ugyanakkor bizonytalan, mert neki is van egy hasonló korú gyermeke, ráadásul Sophie protestantizmusa és elvei melletti kitartása tiszteletet ébreszt benne. Kettejük kamarajátékában kétféle világnézet, szabadság és szolgalelkűség, vallásos hit és nácizmus, bátorság és félelem ütközik meg, szerencsésen elkerülve a propagandisztikus felhangokat. A minimalizmus, a kevés szereplő, a puritán enteriőrök, a kameramozgások szándékos hiánya megteremtik a figyelmet hősnőnk mártíromságának zavartalan követéséhez, amelyhez Dreyer Jeanne d’Arc-ja és Bresson filmjeinek világa szolgált mintául, noha a rendezőnek a feszültségteremtésben még akad tanulnivalója az elődöktől.

Sophie Scholl szimbolikus alakját, valóságos történetét korábban már kétszer is feldolgozták, 1982-ben Percy Adlon Az utolsó öt nap, míg egy évvel később Michael Verhoeven A Fehér Rózsa címmel készítette el dolgozatát. Egyre türelmetlenebbül várjuk viszont Wicki és Schlöndorff követőit, akik a többségről, a fanatikus fiatalokról és a lelkesen tapsoló nyárspolgárokról tudósítanak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8521