KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült város

Bori Erzsébet

 

Nagyapámnak volt egy jó története: hogyan jöttem haza a Don-kanyarból. Torokszorító izgalom, humor, nagy tétek, minden megvolt benne, és én sose untam meg hallgatni. Már csak azért sem, mert a nagyapám sokszor elhajtott, régi dolog ez már, hallhattad eleget, de ha mégis kötélnek állt, mindig új részletekkel gazdagította az elbeszélést. Hiába, a nagyapám nem volt hollywoodi forgatókönyvíró, ő tudta, mi a jó ízlés meg az arányérzék.

Kínos még említenem is, miről szól az Őrült város: a csúnya, csúnya médiáról, amelynek szenzációéhsége akaratlanul is, de még inkább akarva, tragédiát csinál az élet hétköznapi és a sajtó nélkül többnyire maguktól is elsimuló konfliktusaiból. Az egykor (ami azt illeti, elég régen) szebb napokat is látott rendező és csapata már túl lehet azon, hogy szégyellje magát. Ennek a filmnek szemét a címe (kemény akciót ígér a taknyos moralizálás helyett), szemét a szereposztása (Dustin Hoffman és John Travolta neve milliókat fog bevinni a moziba, akik csak későn döbbennek rá, hogy mire dobták ki a pénzüket), és nincs benne egyetlen mondat, egyetlen gesztus, amit ne láttunk, hallottunk volna már ezerszer. Közhelyes, mondanám, de az unt közhelynek is van annyi mentsége, hogy legalább igaz. Unalmasan hazudni – filmben ennél nagyobb bűnt nem lehet elkövetni. A nagypapa már nem él, de ez még nem ok arra, hogy Costa-Gavrast nézzen az ember. Kértem volna meg az apámat, mesélje el újra, hogy volt az, amikor 1956-ban egy októberi éjszakán az elnyűhetetlen katonaköpenyében fennakadt egy temető vaskerítésén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3731