|
|
|
Láttuk mégAmistadTakács Ferenc
Nemes mondanivalójú, politikailag mintaszerűen korrekt filmet készített Spielberg, ezúttal a rabszolgaság szörnyű intézményéről és az amerikai igazságszolgáltatás nagyszerűségéről: egy rabszolgahajó fellázadt szállítmánya Amerikában vetődik partra, ahol hosszú tulajdonjogi és kiadatási pereskedés után, amelybe a nagypolitika is beleszól, John Quincy Adams volt elnök és kiváló jogász segítségével az Afrikából elhurcolt feketék visszakapják szabadságukat. A témapáros két eleme szinte automatikusan jelöli ki azt a két hollywoodi szuperfilm-hagyományt, amelynek segítségével a történet vászonra vihető: a hajóúttal és a lázadással foglalkozó jelenetekhez a tengeri kalandfilm szokványai illeszkednek, a bírósági eljárás ábrázolása pedig a „tárgyalótermi dráma” jól ismert fogásaival történik. Mindez persze spielbergiesen: sok pénzből, gazdag kiállításban, viszont a kommersz filmtechnika finoman tapintatos áthangolásával és egyénítésével. A film erényei közé sorolható még a két kultúra és nyelv, az amerikai fehérek és az afrikai feketék közötti kommunikáció létrejöttének rögös-buktatós útjának hol őszintén érzelmes, hol bizarran komikus ábrázolása és a John Quincy Adamset játszó Anthony Hopkins alakítása, mely páratlanul hatásos és tanulságos iskolajáték, afféle egyszemélyes bevezetés a színészmesterségbe.
Voltaképpen iskolás maga a film is: vonzó beállításban és könnyen emészthetően adja elő nemes közlendőjét, azaz tanít, nevel, szórakoztat (ahogy annak idején az iskolai irodalomórán meghatároztuk a művészetek feladatkörét). Kár, hogy a derék és önzetlen szándékokra némi árnyék vetült. A film alkotói maguk is tárgyalótermi drámába keveredtek: kártérítési per indult ellenük, mivel a forgatókönyv szerzője a jelek szerint lenyúlt egy néhány évvel korábban megjelent regényt, amely a téma alapjául szolgáló megtörtént esetet dolgozta fel.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1276 átlag: 5.54 |
 |
|
|
|
