KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiképzés

Köves Gábor

 

Denzel Washington filmjei már egy ideje másról sem szólnak, mint Denzel Washingtonról. A Kiképzés is róla szól, Denzel újra önmaga lovas szobrát alakítja, s ezen az sem változtat, hogy isten helyett most az ördögöt játssza. El kell ismerni, profi a pasas, a megveszekedett gonosz zsaru szerepében ugyanolyan jó ripacs, mint amilyen a megvénült Pacino szokott lenni, azzal a különbséggel, hogy jóval kevesebb pátosszal csinálja, mint szaktársa. Washington a film első percétől az utolsóig uralja a pályát, s mint aki tisztában van vele, hogy ezt a csatát most nem lehet a tisztességes színjátszás fegyvereivel megnyerni, végigbohóckodja a filmet. Egy „komoly” szerepben komolytalankodik, egyszerre gengszter és bonviván, táncoskomikus és tragikus hős, s mint ilyen, John Woo agyonstilizált hősfiguráira emlékeztet. A Kiképzést kétszereplős drámának tervezték, one-man-show lett belőle. Történik ugyan némi próbálkozás a korrupt rendőróriás mellé rendelt tanítvány játékba hozására, de a kísérlet sosem sikeres. Hogy Ethan Hawke a gyenge színész, vagy hogy eleve nem nyerhetett, nehéz eldönteni. Ő mindenesetre komolyan veszi a szerepét, őszinte meggyőződéssel ráncolja a homlokát és tekintetét – melyben ritkán csillan fel az értelem szikrája – megacélozva állja az elkerülhetetlen golyózáport. Sidney Lumet Serpicójának anno még évekbe tellett, hogy minden illúzióját elveszítse, a Kiképzés fiatal zsarujának ehhez már egyetlen munkanap is elegendőnek bizonyul. Ha akarom, az idők szavát olvasom ki ebből, ha akarom, a forgatókönyvíró realitásérzékének korlátoltságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2498