KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kedvencek temetője

Nagy V. Gergő

Pet Sematary – amerikai, 1989. Rendezte: Mary Lambert. Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise Crosby. Forgalmazó: Paramount. 99 perc.

 

Ordított valaha bárki szebben, mint a simaképű Dale Midkiff az elgázolt gyermekének holtteste felett? A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb Stephen King-adaptációjában a tragédia jelenete elementárisan röhejes és mélyen megrendítő: a gyilkos kamionsofőr Ramonest dúdolva száguld, a dallamosan üvöltő Midkiff bájgúnár-frizurája lassítva lobog a szélben, és a betonon véres gyerekcipő gurul – de a dekoratív álomapa fájdalmát a túlzás dacára is átérezzük. Mary Lambert családi horrorja a szülői veszteség drámájaként beszéli el Stephen King rémületes történetét, és az amerikai mintacsalád szétesését lelkes B-filmes közhelyekkel prezentálja. A megvalósult külvárosi idill ebben a filmben éppúgy határos a talajmenti borzalommal, mint David Lynch Kék bársonyában: az új családi ház mögött csillogó ösvény a házikedvencek temetője és az indiánok sírhelye felé vezet, ahol új életre lehet ébreszteni embert és állatot – de az elhunytak sajnos erőszakos zombiként térnek vissza. A gyerekeit vadul imádó Louis (Midkiff) nem bírja bevallani a kislányának, hogy macskáját elütötték, ezért az indián mágiára hagyatkozik, majd halott fiát is kiviszi a titokzatos temetőbe – nem törődve a szomszéd intő tanácsával. A Kedvencek temetője a makulátlan családjához minden áron ragaszkodó férfi tragédiájáról mesél, és ezáltal az amerikai álom mögötti szorongásokat mutatja meg: ebben a világban a cukiság a rothadás homlokzata, a gyöngéd gesztusokból késszúrások lesznek, és a szerető családtagok végül egyenként legyilkolják egymást. Mintha a kisvárosi orvos az egyik brutális esete után – mikor egy másik gázolás áldozata arcul köpi a halála előtt – a tökéletes élet rettegett szétbomlását álmodná meg.

A Madonna-videókkal elhíresült Mary Lambert és a forgatókönyvet is jegyző King filmje tisztes távolban marad a korszak műfaji trendjeitől: míg a legtöbb akkori zombifilm a zsánerparódia felé fordult (lásd Az élőhalottak visszatérnek vagy a Hullajó példáit), addig a Kedvencek temetője a családi asztalhoz invitálja a bűzös élőhalott monstrumát, és túlzásaival együtt is valódi drámát vezet elő. A történetvezetés számos nevetséges mozzanattal szolgál, de Lambert szórakoztatóan elrajzolt műve mégis érdemben beszél az elengedés fájdalmáról: kevés szívszorítóbb jelenet készült a nyolcvanas évek amerikai tömegfilmjében, mint amikor az apa kénytelen leszúrni gyilkossá lett gyermekét, és a halálos sebével elsétáló kisfiú elszontyolodva visszaszól az ajtóból: „Ez nem fair.”

Extrák: A DVD-n semmi sincs, de a Blu-ray számos járulékos tartalmat tartogat – a rendezővel készült interjútól kezdve az informatív audiokommentáron és werkfilmen át egy visszaemlékezésig, amelyben a remake alkotói párás szemmel méltatják az eredetit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14104