KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szabadúszók

Pazár Sarolta

Le grand bain – francia, 2018. Rendezte: Gilles Lellouche. Írta: Ahmed Hamidi, Julien Lambroschini és Gilles Lellouche. Kép: Laurent Tangy. Zene: Jon Brion. Szereplők: Mathieu Amalric (Bertrand), Guillaume Canet (Laurent), Benoît Poelvoorde (Marcus), Jean-Hugues Anglade (Simon), Virginie Efira (Delphine). Gyártó: Les Productions de Trésor / Chi-Fou-Mi Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 122 perc.

 

A Szabadúszók nem az első történet arról, hogy kapuzárási pániktól szenvedő férfiak hogyan vetkőzik le tompultságukat és lehangoltságukat, amikor végre egymásra találnak búbánatos férfitársaikkal és varázsütésre eltökélt csapattá változnak. Az 1997-es Alul semmi óta újra és újra visszatérő humorforrás a kissé megpocakosodott, a hétköznapok súlya alatt tartásukat vesztett férfiak vetkőzése. A Szabadúszók szereplői persze nem a Magic Mike-féle vetkőző revü fellépésükkel akarják feledtetni elbukott karrierjüket, félresiklott házasságukat vagy anyagi gondjaikat.

Gilles Lellouche (Narco) főhősei a férfi szinkronúszásban teljesednek ki. Még a filmbéli sportág sem túl egyedi választás: a svéd Vizibalett (2008) és az angol Férfiak fecskében (2018) is ugyanezzel az alapötlettel dolgozik, amit egy svéd férfi szinkronúszó csapat 2007-es világbajnoki győzelmének igaz története ihletett. A Szabadúszók főszereplője, Bertrand (Mathieu Amalric) két éve elvesztette munkáját és helyette candy crush-t játszik köntösben ülve a kanapén, egy nap azonban csatlakozik a helyi uszodában lubickoló férficsapathoz. Az igazi edzés az öltözőben és a szaunában zajlik, ahol a vízben összekovácsolódott csapattársak kibeszélik egymásnak problémáikat. Bertrand fokozatosan oldódik fel az uszodai közegben és szerzi vissza önbecsülését magánéletében is. Hiába az előítéletektől hemzsegő környezet moraja, a vesztesek bandájának célja világbajnokságra való kijutás. Az inkább színészként ismert Lellouche rendezése azonban nem találja meg azt az összhangot, amit szereplői a medencében hadonászva, kemény munkával elsajátítanak. Sem az egyes karakterek, sem a belőlük formált közösség nem elég izgalmasan rajzolt, hogy magával rántson a történetükbe, sőt, az úszósportot is statisztaszerepre kárhoztatja. Bízhatnánk abban, hogy cserébe legalább kellően szellemes poénokat kínál a film, de sajnos erről sincsen szó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14023