KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szupercella 2: Hades

Kovács Patrik

Escape Plan 2: Hades – amerikai-kínai, 2018. Rendezte: Steven C. Miller. Írta: Miles Chapman. Kép: Brandon Cox. Zene: The Newton Brothers. Szereplők: Sylvester Stallone (Breslin), Dave Bautista (Trent), Xiaoming Huang (Shu), Jesse Metcalfe (Luke), 50 Cent (Hush). Gyártó: EFO Films / Grindstone Entertainment Group / Leomus Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 96 perc.

 

Visszavonulni stílusosan a legnehezebb, kiváltképp, ha egy olyan ikonikus akciósztárról beszélünk, mint Sylvester Stallone. A veterán hős hosszú évek óta dacol az elmúlással: bár az utóbbi időben arra is láthattunk példát, hogy egy-egy film kedvéért szelíd mentorfigurává lényegül (Creed: Apollo fia), hiúsága még mindig arra sarkallja, hogy szálfaegyenes keményfiúk bőrébe bújjon. A Feláldozhatók első részével épp ő ágyazott meg a nagypapakorú akcióhősök reneszánszának, majd újra ledobta ugyanazt a nosztalgiabombát: a Szupercellában ismét randevút adtak egymásnak a műfaj másik fétisszínészével, Arnold Schwarzeneggerrel, Mikael Håfström rendező pedig jókora kliséhalmazból épített köréjük alibi-történetet. És most megérkezett a még dicstelenebb folytatás. A Szupercella 2: Hades csupán nevében „őrzi” elődjét, a csomagolás ugyanis hígvelejű B-mozit rejt, mely roppant kínos tétel Sly filmográfiájában.

Ráadásul az alaptörténet szinte változatlan, a különbség csupán annyi, hogy ezúttal nem Ray Breslin (Stallone), hanem leghűségesebb munkatársa, Shu élvezi egy high-tech csúcsbörtön vendégszeretetét, s a komfortélményt az is fokozza, hogy a Hades névre hallgató létesítményben a foglyokat arra kényszerítik, hogy gladiátorokként harcoljanak egymással. Ray és biztonságtechnikai szakemberekből verbuvált csapata persze Shu segítségére siet, az ezt követő fordulatok viszont olyannyira szimplák, a cselekményvezetés olyannyira kiegyensúlyozatlan, hogy a Szupercella 2 sorsa már akkor is a feledés volna, ha eltekintenénk a szegényes technikai apparátustól, a rángatózó kamerával felvett harci szekvenciáktól, a minimálgesztusokkal játszó színészektől vagy a futurisztikus börtönmiliő nevetségességétől. Stallone rajongóinak még várniuk kell arra a stílusos visszavonulásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13776