KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Babadook

Kránicz Bence

Babadook – ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Jennifer Kent. Kép: Radoslaw Ladczuk. Zene: Jed Kurzel. Szereplők: Essie Davis (Amelia), Noah Wiseman (Samuel), Daniel Henshall (Robbie), Hayley McElhinney (Claire). Gyártó: Causeway Films. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 94 perc.

 

„Néha úgy odaverném a fejed a téglafalhoz, amíg ki nem loccsan az a kibaszott agyad.” Normális esetben ezt a mondatot legfeljebb az egyik frusztrált elítélt mondaná a másiknak egy börtönudvaron, nem pedig egy anya a kisgyerekének. Az utóbbi évek ünnepelt ausztrál horrorfilmjében azonban nincsenek normális esetek, csak súlyosan terhelt kapcsolatok. Jennifer Kent első rendezése mégis attól jó, hogy a mumus nem minden elemében a valóságról leváló, az éjfekete fantasztikum birodalmából riogató lény. Nagyon is evilági fájdalmak hívták őt a házba.

A magyar mozikba röpke hároméves késéssel érkező Babadook a szülő-gyerek viszony sötét oldalát megvilágító pszichológiai horrorok új ékköve. Egyedivé az teszi, hogy nem a születendő gyerek okozta páni félelemre vagy alattomos szorongásra játszik rá, mint a Rosemary gyermeke vagy a Larry Cohen-féle It’s Alive, és nem is a gyerekben lakozó gonoszt hozza felszínre, mint az Ómen típusú filmek. Sokkal inkább a köznapi anya-gyerek kapcsolatba kódolt feszültségeket nagyítja fel, középpontjában egy olyan csonka családdal, ahol az apát a szülőszoba felé tartva érte halálos autóbaleset. A címszereplő rém, amely küllemében leginkább egy Tim Burton által rajzolt Dr. Seuss-meseillusztrációt idéz, valójában akkor kopogtat, amikor az anya szeretetkészségét pillanatokra legyőzi a fojtogató érzés, hogy gyereke helyett inkább a férjét akarná visszakapni. Kent kevés szereplővel, klausztrofób terekkel, visszafogott rémületkeltéssel ás le ennek a lélektani folyamatnak a mélyére.

A Babadook gyógyító hatású, de nem együgyű film. A szörny legyőzhető, ám teljesen nem lehet tőle megszabadulni. Elpaterolhatjuk a pincébe, ahová naponta viszünk neki egy nagy tál rothadó kukacot. Időnként hallani fogjuk a kopogását, amíg a gyerek fel nem nő, és valószínűleg azután is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13564