KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tökéletes gyilkos

Schubert Gusztáv

A tökéletes gyilkos – magyar, 2017. Rendezte: Pacskovszky József. Írta: Pacskovszky József, Pacskovszky Zsolt. Kép: Gózon Francisco. Zene: Bacsó Kristóf. Producer: Hábermann Jenő. Szereplők: László Zsolt (Kamenár), Hőricz Nóra Lili (Petra), Szabó Győző, Szabó Kimmel Tamás. Gyártó: Forum Hungary. Forgalmazó: Forum Hungary. 98 perc.

 

Mi az oka, hogy Magyarországon a bűnügyi film lábra nem tud kapni? Az ötvenes években mindenki tudta a választ, bűnözni csak a sötét kapitalizmusban szoktak, a szocializmus tökéletes társadalmától alkatilag idegen a bűn, se sorozatgyilkosok, se maffiózók, se korrupt zsaruk nincsenek. E hazugsághoz többé-kevésbé a puha diktatúra is ragaszkodott. A magyar vadkapitalizmus beköszöntével aztán ránk zúdult a bűn: olajszőkítés, korrupció, szervezett bűnözés. De mintha a hiánygazdaság után a bőség zavara bénította volna meg a magyar krimiszerzőket. A magyar krimi vagy amerikai mintákat másolt (rosszul), vagy valami zavaros és ízetlen bűnügyi hungarikummal próbálkozott. A kritikai siker és a néző egyaránt elmaradt. Egészen a legutóbbi időkig, tavaly már három perfekt bűnügyi film készült: a Félvilág, a Tiszta szívvel, A martfűi rém. A tökéletes gyilkos könnyedén folytathatta volna a sort, számos adottsága megvolt hozzá: egy lélektani csapdákra, kettős játszmákra hangolt eredeti stílusú rendező, egy kitűnő noir-karakter, egy végzetes vonzerővel rendelkező fiatal színésznő (Hőrich Nóra Lili a Szabadesés folpack-szex jelenetével akadt be a magyar macsófantáziába), és még a krimiírásban való jártasság is adott volt (a Pacskovszky-testvérek izgalmas bűnügyi regénye, a Nő kutyával és Holddal két éve jelent meg az Agavénál).

Az alapsztori is hatásos: egy magányos igazságosztó veszi magára a rendőrség és a bíróság feladatkörét, és sorra végez azokkal a gazfickókkal, akik megúszták a felelősségre vonást. Kamenár, a kemény zsaru hamar rájön, hogy a nyomot sohasem hagyó „tökéletes gyilkost” alighanem a rendőrség kötelékében kell keresni. A nyomozást azonban rendre eltereli valami megfelelési kényszer, amit nem először tapasztalhatunk a kortárs magyar krimikben: mindent be kell vetni, ami plusz nézőt hozhat. Autósüldözést, gótikus kazamatákat (végül már apáca-múmiák között folyik a hajsza a gyilkos után). És persze szexet. Csakhogy a hősnő több mint „dögös csaj”, igazi femme fatale, rá és Kamenárra film noirt lehetne/kellene építeni. Pacskovszky azonban éppúgy cserbenhagyja ezt az erős szálat, ahogy a kemény zsaru megtartóztatja magát a végzet asszonyától. Lehetett volna egy film noirunk, de be kellett érnünk a félbe-szerbe hagyott előjátékkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13192