KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lány miatt

Mockler János

Egy lány miatt sok mindent lehet csinálni. Hajat vágatni, merényletet kísérelni meg az elnök ellen, végigverni a fél falut, a halványsárga földig ittasodni. Különösen, ha az a lány a bankigazgató lánya. Különösen a mai világban; egy após a szponzorszakmából aranyat ér. Ám filmünk nem a mai világban, hanem 1963-ban játszódik. Akkoriban az ember, ha francia volt, még inkább csak növesztette a haját, az elnököt elintézték neki odaát, és ha csupán 15 éves volt, hát a mesterséges bódulat sem izgathatta túlságosan.

Adott tehát a halmozottan hátrányos helyzet, a kései kamaszkor minden baja, bánata, a szociális háttér, vándormadár természetű apa és három testvér. Illetve adott egy más, egy különb világ, ahol a tudás, a műveltség és hasonló huncutságok játsszák a főszerepet. A különbség csupán annyi, mint egy, a kor divatja szerint lombfűrésszel barkácsolt elektromos gitár fülsértő hangja és a lágy hegedűszó között van. Természetesen a háztáji Gibson a fiúé, az Amati pedig a lányé. Ezen kívül látunk még első csókot, szerelmes elbambulás miatt bekövetkezett autóbalesetet és a szerelem dacát.

Mi tagadás, az ember sok hülyeségre képes egy lány, egy asszony miatt. Antoine például szorgalmasan tanul, évek fáradságos munkájával elsajátítja a rögös írói szakmát. Sikert sikerre halmoz, és nem felejt. Ez idáig szép.

De azt mégis túlzásnak tartom, hogy 109 perces színes filmet is áldozzunk a felejthetetlen csitri emlékének. De ha mégis, az alkotó talán házimozijában, a velencei nyaralásról készített felvételek helyett tisztelt családját és a váratlanul betoppanó vendégeket szórakoztathatná dolgozatával. Kedves felesége bizonyára díjazná az opuszt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=89