KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Egy búcsú margójára

Veress József

 

A Filmvilág 9. számának nekrológ-írója meleg szavakkal búcsúztatta el Anatolij Szolonyicin szovjet filmszínészt, aki a közelmúltban ereje teljében távozott az élők sorából. Még nem volt ötvenesztendős sem. A méltatásban az áll, hogy „... a korán meghalt színésznek művészileg a legnagyobb szerencse adatott meg: csak jó filmben, csak nagyon jó filmben játszott.”

Ez a megállapítás mindenképpen korrekcióra szorul. Hiszen a Búcsú szerzője néhány sorral később megemlíti a Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből című alkotást is, melyet – sajnos – nem sorolhatunk a jó filmek közé. És ez nem egyetlen példa. A jegyzetfüzet titkában – mint a Filmvilág recenzense ugyanazon szám 49. lapján megállapítja – Szolonyicint kellékként használták, ami megintcsak nem nevezhető szerencsének. A markáns szerep játszó rendkívül kapós volt az Andrej Rubljovot követően, ám tényekkel bizonyíthatjuk: középszerű, sőt gyenge filmekben is felkérték közreműködésre (ilyen a Szeretni az embert, a Testőr, vagy a még a Szovjetunióban sem bemutatott Szétdúlt fészek: a lista korántsem teljes).

Két tanulságot hadd fogalmazzunk meg a feltűnő pontatlanság apropóján. Az egyik: a lap tekintélyének és hitelének árt, ha – mint ezúttal is – a 2. és a 49. oldalán egymásnak homlokegyenest ellentmondó kritikai minősítéseket közöl. A másik: a legendákat ritkítani kell, nem pedig szaporítani. Lehet, magam is kategorikusan fogalmazok, de az a véleményem, hogy egyetlen olyan filmszínész sem volt még a világon, aki „csak nagyon jó filmben játszott” volna. Kivált, ha sokszor a kamera elé állt, mint Anatolij Szolonyicin.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6906